375. nap

Ézsaiás 24

¹ Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. ² Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. ³ Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az ÚR jelentette ki ezt az igét. ⁴ Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. ⁵ Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. ⁶ Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad. ⁷ Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. ⁸ Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. ⁹ Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. ¹⁰ Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. ¹¹ Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. ¹² Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén. ¹³ Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. ¹⁴ Azok hangosan ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől: ¹⁵ Dicsérjétek ezért Keleten az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! ¹⁶ A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! ¹⁷ Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! ¹⁸ Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. ¹⁹ Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! ²⁰ Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé. ²¹ Azon a napon megbünteti az ÚR az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön. ²² Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. ²³ Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség ragyog.

Ézsaiás 25

¹ URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. ² Mert kőhalommá tetted a várost, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város, soha többé föl nem épül! ³ Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. ⁴ Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, ⁵ mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. ⁶ Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. ⁷ Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. ⁸ Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az ÚR! ⁹ Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! ¹⁰ Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. ¹¹ Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába csapkod a kezével. ¹² Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

Mint oly sokszor a könyv folyamán, úgy tűnik, hogy egyes versek mögött konkrét történelmi események húzódnak meg, de a próféta kiszélesíti a képet, és néha már mintha Isten végső nagy ítéletére és az azt követő csodálatos békére és uralmára tekintene. És gyakran a jelenlegi helyzet is csupán előképül szolgál ezeknek a végső eseményeknek. Mindez az időben való ugrálás a mi számunkra talán nehézzé teszi a szöveg értelmezését. Ézsaiás olyan időben élt, amikor a Föld szinte recsegett-ropogott a sok csapás, rengeteg pusztulás alatt. Ő ebben Isten ítéletét, Földet megrázó hatalmát látta, és ez a látvány arra csábította, hogy a végső eseményekre emelje a tekintetét.
Személyes: Ha végigtekintünk a XX.sz.-on, felfedezhetjük, hogy mi is hasonlóan mozgalmas időkben élünk. Mi tudunk a körülöttünk zajló eseményekre azzal a perspektívával tekinteni, hogy mindez az Úr kezében van, sőt az Ő hatalmát bizonyítja? Felemeli ez a tekintetünket arra, hogy a végső nagy ítéletre és békére gondoljunk, és azokon elmélkedjünk?
Személyes: Képes vagy-e úgy dicsőíteni az Istent, ahogy az a 25,9-ben olvasható? Milyen események, gondolatok, érzések tesznek képessé téged erre? Mik gátolják az életedben ezt a dicsőítést?