383. nap

Ézsaiás 36

¹ Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. ² Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákísból Ezékiás király ellen erős hadsereggel Jeruzsálembe. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, a ruhafestők mezejére vezető út mellett. ³ Kiment hozzá Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. ⁴ A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? ⁵ Azt hiszed, hogy ész és erő nélkül, üres szavakkal is lehet csatát nyerni? Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? ⁶ Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. ⁷ Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az ÚRban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le! ⁸ Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Adok neked kétezer lovat, ha tudsz hozzájuk adni elég kocsihajtót! ⁹ Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovaiban bízol? ¹⁰ Talán az ÚR tudta nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! ¹¹ Ekkor Eljákím, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! ¹² De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! ¹³ Azzal odaállt a kincstárnok, és még hangosabban, kiabálva kezdett el beszélni júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! ¹⁴ Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! ¹⁵ És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az ÚRral: Bizonyosan megment bennünket az ÚR, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe! ¹⁶ Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjának vizét ihatja, ¹⁷ amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre. ¹⁸ Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az ÚR megment bennünket! Megmentették-e más népek istenei a maguk országát Asszíria királyának a kezéből? ¹⁹

Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből?

²⁰ Ezeknek az országoknak sok-sok istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az ÚR megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? ²¹ De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. ²² Ezután Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia megszaggatott ruhában elment Ezékiáshoz, és jelentették neki a kincstárnok szavait.

Bár a szöveg mondanivalóját kevéssé érintik, több, a történészeket zavarba hozó probléma is adódik a következő néhány fejezetben. Ezek közül a három legjelentősebb: Ézsaiás használta fel a Királyok könyvét, vagy éppen fordítva, vagy mindketten egy harmadik forrást használtak, vagy valamilyen más összefüggés van köztük – ezzel a kérdéssel a Királyok könyvével kapcsolatban fogunk foglalkozni. A 36,1-ben említett 14 év nem igazán hozható összhangba azzal, amit más forrásokból Ezékiel uralkodásának kezdetére nézve ismerünk (nevezetesen a királyok körülbelüli uralkodását ismerve a 2Kir. 18,1.9. alapján Ezékiel Kr.e.729,28-ban kezdte uralkodását, Szanherib támadása pedig Kr.e.7,1-ben történt. Ennek a problémának a megoldására három feltételezést szoktak felhasználni. 1. Csak kicsit kell változtatni a héber szövegen, hogy 14 helyett 24-et kapjunk, vagyis lehet, hogy szövegromlásról (másolói elírásról) van szó. 2. Lehet, hogy Ezékiás a lázadást viszonylag korán elkezdte, de Szanherib csak jóval később indította meg a megtorló hadjáratot, és ezt a két eseményt, mivel nem a történet precíz lejegyzése volt a célja, Ézsaiás egyszerűen összevonta. 3. Elképzelhető, hogy a trónutódlás megkönnyítése végett a király gyakran maga mellé vette társuralkodónak a fiát, vagy a kiszemelt utódját, így mondjuk Ahaz és Ezékiás 729,715 között közösen uralkodhattak és csak ezután lett teljes jogú király Ezékiás. Ezen feltételezésekkel természetesen könnyűszerrel magyarázható a szövegben előforduló adat, a dolog szépséghibája csupán az, hogy ezek csak feltételezések, igaz, meglehetősen elképzelhető, sőt szinte már valószínű feltételezések. A második probléma az, hogy a Biblia beszámolója nehezen egyeztethető össze azzal, amit az egyéb történeti beszámolókból (pl. magának Szanheribnek a hadjáratát leíró feliratából, lásd még 2Kir. 18,13-20,19-et)) tudunk. Ha feltételezzük, hogy a Biblia szövege megbízható, de nem mond el mindent, hanem csak azt, ami az üzenet átadásához szükséges, akkor többféle olyan esemény-rekonstrukció is készíthető, ami a rendelkezésünkre álló összes adattal összhangba hozható (ha nem feltételezzük a Biblia megbízhatóságát, akkor persze a helyzetünk egyszerű, azt mondjuk, hogy csupán a 2Királyok, vagy csupán Ézsaiás beszámolója a hiteles, vagy esetleg egyik sem és akkor máris nagyon könnyű rekonstruálnunk az eseményeket, hiszen azt a kevés fennmaradó adatot igazán könnyű egymással összhangba hozni). Túl nagy vita folyik az események rekonstruálásáról ahhoz, hogy itt minden lehetőséget és érvet ismertessünk, ezért csak egy lehetséges megoldást közlünk, bár más, legalább ennyire elfogadható rekonstruálása is létezik az eseményeknek: Miután Szanherib Eltekénél legyőzte az egyiptomi felmenő sereget, Júda ellen vonult. Gyors előrenyomulása bebizonyította, hogy bolondság lenne az ellenállás, ezért Ezékiás behódol Szanhéribnek, aki a kegyelem fejében hatalmas hadisarcot vet ki rá, ami teljesen kimeríti Ezékiás kincstárát. Ám miután az asszírok megkapták a kincseket, megszegvén korábbi ígéretüket, mégis tovább folytatják hadjáratukat. Ezen a ponton veszi fel Ézsaiás az események fonalát.
Most már közvetlenül a Szanhérib vezette asszír támadás leírása előtt vagyunk. Könnyen lehet, hogy ezek a próféciák is a támadás környékén hangzottak el, de ha nem, a könyv szerkesztője (akár Ézsaiás, akár valaki más) akkor sem véletlenül helyezte ide.
Következtetés: Képzeld el ezeknek a próféciáknak a hatását a szorongatott népre! Vigasztaló lehetett, hogy tudták: Jeruzsálemnek van jövője.
Személyes: Te milyen körülmények között találod vigasztalónak a hírt, hogy neked, illetve az Egyháznak van jövője?