406. nap

Filippiekhez írt levél 2

¹ Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, ² akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. ³ Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; ⁴ és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. ⁵ Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: ⁶ aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, ⁷ hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; ⁸ megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹ Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, ¹⁰ hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; ¹¹ és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. ¹²

Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,

¹³

mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

¹⁴

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,

¹⁵ hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ¹⁶ ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. ¹⁷

Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;

¹⁸ de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! ¹⁹ Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. ²⁰ Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; ²¹ mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. ²² De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. ²³ Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. ²⁴ De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. ²⁵ Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, ²⁶ mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. ²⁷ Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. ²⁸ Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. ²⁹ Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, ³⁰ mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.

Következtetés: Fogalmazd meg saját szavaiddal a Krisztus-himnusz alapján, milyen is az az indulat, amit Pál kér a 2,5-ben! Mi következik ebből a gyülekezet tagjainak egyéni életére és a gyülekezet egészére, egymással való kapcsolataikra vonatkozóan?
Személyes: Őszintén megvizsgálva mostani helyzetedet keresztény közösségeidben, miként valósulhat meg ez az indulat saját életedben, másokhoz való viszonyodban?
Megfigyelés+Következtetés: Mit tudunk meg Timóteusról és Epafroditoszról? Miért lehetnek példák előttünk?