416. nap

Ezékiel 14

¹

Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek velem szemben.

² Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: ³ Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam, hogy engem ilyenek kérdezgessenek? ⁴ Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Ha valaki Izráel házából a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, annak majd én, az ÚR a sok bálványnak megfelelően magam válaszolok. ⁵ Mert megragadom Izráel házát saját szíve miatt, mindazokat, akik elfordultak tőlem bálványaik kedvéért. ⁶ Mondd meg ezért Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! ⁷ Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elfordul tőlem, a szívébe fogadja bálványait, azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, hogy megkérdezzen engem, annak majd én, az ÚR válaszolok. ⁸ Ellene fordulok az ilyen embernek, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. ⁹ Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az ÚR hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. ¹⁰ A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, ¹¹ hogy többé ne tévelyedjen el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek – így szól az én URam, az ÚR. ¹² Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: ¹³ Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, ¹⁴ akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én URam, az ÚR. ¹⁵ Ha vadállatokat bocsátok az országra, hogy néptelen pusztasággá tegyék, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, ¹⁶ és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztasággá válna! ¹⁷ Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és megparancsolom, hogy járja végig a fegyver az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, ¹⁸ és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! ¹⁹ Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, ²⁰ és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal. ²¹ De így szól az én Uram, az ÚR: Ha rá is bocsátom Jeruzsálemre ezt a négyféle pusztító büntetést, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, ²²

mégis marad ott, aki megmenekül: fiak és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam.

²³ Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele – így szól az én Uram, az ÚR.

Ezékiel 15

¹ Így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Emberfia! Mivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? ³ Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? ⁴ Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? ⁵ Hiszen amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami? ⁶ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. ⁷ Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ellenük fordítom arcomat. ⁸ Pusztasággá teszem az országot, mivel hűtlenséget követtek el – így szól az én Uram, az ÚR.

Hatodik alegység: 14,1-11: A bálványimádás elítélése
Hetedik alegység: 14,12-32: Jeruzsálem nem kerülheti el az ítéletet
Nyolcadik alegység: 15,1-8: A gyümölcstelen szőlő példázata
Megfigyelés+Következtetés: Írd össze, hogy hányféle módon figyelmeztette Ezékiel a népet. Mit mond ez Istenről?
Személyes: Vizsgáld meg magad: nem úgy mész-e Istenhez, hogy ‘szívedbe fogadtad a bálványaidat’?
Következtetés: Noé, Dániel és Jób miben különböznek a többi embertől, ami miatt ők megmenekülhetnének az ítélettől? Mindez mit tanít Istenről, és arról, hogy Ő hogyan viszonyul az egyénekhez?