43. nap

János 5

¹

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

² Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. ³

A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.

⁴

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.

⁵ Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. ⁶ Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? ⁷

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.

⁸ Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! ⁹ És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. ¹⁰ A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. ¹¹ Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! ¹² Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? ¹³ De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. ¹⁴ Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. ¹⁵ Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. ¹⁶ Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. ¹⁷ Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. ¹⁸ Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. ¹⁹ Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. ²⁰ Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. ²¹ Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. ²² Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³ hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. ²⁴ Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. ²⁵ Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. ²⁶ Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. ²⁷ Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸ Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, ²⁹ és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. ³⁰ Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem. ³¹ Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. ³² Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. ³³ Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. ³⁴ Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. ³⁵ Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. ³⁶ Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el. ³⁷ Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, ³⁸ és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. ³⁹ Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, ⁴⁰ és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. ⁴¹ Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, ⁴² rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. ⁴³ Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. ⁴⁴ Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? ⁴⁵ Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. ⁴⁶ Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. ⁴⁷ Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?

Következtetés: Miért úgy válaszol Jézus kérdésére (5,6b) a nyomorék, ahogy válaszol (5,7)?
Megfigyelés: Mi az 5,19-30 szerkezete? Milyen, az 1,1-18-ban bemutatott témák kerültek elő az 5,31-47-ben?
Következtetés+Személyes: Jézus milyen tulajdonságait ismertük meg a mai szakaszból? Dicsőítsük őt!