430. nap

Ezékiel 31

¹ A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Nagyságban ki volna hozzád fogható? ³

Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szépek voltak ágai, árnyas a lombja, magasra nőtt, teteje a felhőket érte.

⁴ Víz növelte nagyra, a mélység vizei tették magassá. Folyóikat az ő tövéhez árasztották mindenfelől, csak patakokat bocsátottak a mező többi fájához. ⁵ Ezért lett magasabb növésű, mint a mező többi fája: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, amely feléje áradt. ⁶ Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fialt a mező minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nép. ⁷ Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. ⁸ Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fa sem volt szépségben hozzá hasonló. ⁹ Széppé tettem őt lombos ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. ¹⁰ Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, és teteje a felhőket érte, felfuvalkodott magassága miatt, ¹¹ a népek urának kezébe adtam: tegyen vele azt, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. ¹² Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörtek az ország patakmedreiben. Árnyékából elvonult a föld összes népe, és magára hagyta. ¹³ Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. ¹⁴ Azért ne nőjön túl magasra a víz mellett egy fa sem, ne nyújtsa fel tetejét a felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba. ¹⁵

Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek.

¹⁶

Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.

¹⁷

Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.

¹⁸

Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én URam, az ÚR.

Megfigyelés: Mi ezen események időpontja?
Megfigyelés: Képzeld el a cédrust! Mitől nőtt olyan nagyra? Milyen viszonyban állt a többiekkel?
Következtetés: Miért éri el őzt is a büntetés?
Következtetés: Mely népeket érthetik az ‘Éden fái’ alatt?
Személyes: Voltál-e már vezetői helyzetben? Hogyan előzheted meg, hogy ne élj vissza vele?