446. nap

Filemonhoz írt levél 1

¹ Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, ² Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: ³ Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. ⁴ Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, ⁵ mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, ⁶ és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. ⁷ Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem. ⁸ Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, ⁹ a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. ¹⁰ Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, ¹¹ aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. ¹² Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, ¹³ pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. ¹⁴ Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. ¹⁵ Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, ¹⁶ most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. ¹⁷ Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! ¹⁸ Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! ¹⁹ Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. ²⁰ Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! ²¹ Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. ²² Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. ²³ Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, ²⁴ Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. ²⁵ Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!

A levelet Pál valamikor 58 és 60 között írhatta Rómából, amikor fogságban volt. Pál arra kéri a levél címzettjét, Filemont (aki Kolosséban lakott), hogy bocsásson meg rabszolgájának, Onézimosznak, és engedje meg, hogy Onézimosz Pálnak szolgáljon. A levél Pál legrövidebb ránk maradt írása, de még mindig lényegesen hosszabb, mint egy korabeli levél. Talán első pillantásra nem tűnik jelentős írásnak, pedig nagyon is az. Betekinthetünk abba, hogy a kereszténységnek milyen gyakorlati következményei voltak a bibliai időkben, milyen radikálisan átalakíthatott olyan társadalmi viszonyokat is, mint az úr-rabszolga kapcsolat.
Következtetés: Amennyiben Pál célja az volt, hogy megerősítse Filemont és családját hitében, szerinted mennyire sikerülhetett ez neki?
Személyes: Te hogyan bátorítod a körülötted élőket? Hol lenne még nagy szükség visszajelzésre, bátorításra?
Személyes: Miként Onézimusznak, neked is van valami olyasmi az életedben, amit rendbe kellene hoznod? Van melletted valaki olyan, mint Pál, aki segíthetne neked ebben?
Személyes: Mikor érzed úgy, hogy meg kell bocsátanod valakinek? Ha beismeri bűnét? Ha a későbbiekben megváltozik a viselkedésük? Ha valaki más az ő oldaláról kötelez téged erre?