454. nap

1 Krónikák 15

¹ Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje. ² Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az ÚR, hogy állandóan hordozzák és gondozzák az ÚR ládáját. ³ Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az ÚR ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára. ⁴ Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is: ⁵ Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát, ⁶ Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát, ⁷ Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát, ⁸ Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát, ⁹ Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát, ¹⁰ Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát. ¹¹ Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot, ¹² és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára! ¹³ Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az ÚR, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá. ¹⁴ Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját. ¹⁵ És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az ÚR beszéde szerint. ¹⁶ Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. ¹⁷ A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát. ¹⁸ Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket. ¹⁹ Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. ²⁰

Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat,

²¹

Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték.

²² Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. ²³ Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, ²⁴ Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál. ²⁵ Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az ÚR szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. ²⁶ Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az ÚR szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. ²⁷ Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt. ²⁸ Így vitte egész Izráel az ÚR szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. ²⁹ De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az ÚR szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.

1 Krónikák 16

¹ Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. ² Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az ÚR nevében. ³ Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt. ⁴ Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az ÚR ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az URat, Izráel Istenét. ⁵ Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott. ⁶ Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az ÚR szövetségládája előtt. ⁷ Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az URat. ⁸ Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! ⁹ Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! ¹⁰ Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! ¹¹ Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! ¹² Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ¹³ ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! ¹⁴ Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. ¹⁵ Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, ¹⁶ amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. ¹⁷ Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: ¹⁸ Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! ¹⁹ Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények. ²⁰ Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. ²¹ De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: ²² Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! ²³ Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! ²⁴ Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! ²⁵ Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél. ²⁶ Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. ²⁷ Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. ²⁸ Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! ²⁹ Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! ³⁰ Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. ³¹ Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! ³² Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van! ³³ Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. ³⁴ Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ³⁵ Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! ³⁶ Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre!És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az ÚRnak! ³⁷ Otthagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, ³⁸ továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. ³⁹

Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,

⁴⁰ hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. ⁴¹ Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete! ⁴² Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. ⁴³ Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

Zsoltárok 41

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára. ² Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. ³ Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének. ⁴ Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. ⁵ Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! ⁶ Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? ⁷ Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. ⁸ Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: ⁹ Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! ¹⁰ Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. ¹¹ De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! ¹² Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, ¹³ engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. ¹⁴ Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.

Megfigyelés: Kiket rendel Dávid a láda mellé? Hogyan kell felkészülniük a feladatukra? Hogyan készül fel Dávid a láda fogadására? Hogyan írja le itt a krónikás a történetet a 13. résszel szembeállítva?
Megfigyelés: A 16. részben leírt hálaadás megtalálható a Zsoltárok könyvében is: 105,1-15; 96,1-13, 106,1; 47,48. Mit árul el mindez Istenről? A cselekedeteiről?
Megfigyelés+Személyes: Mi a közös a következő versekben: 15,15; 16,15; 16,40? Mit jelent mindez neked?