498. nap

2 Krónikák 32

¹

Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib, Asszíria királya, és betört Júdába. Ostrom alá vette az erődített városokat, és el akarta foglalni azokat.

² Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib megérkezett, és Jeruzsálemet is meg akarja támadni, ³ vezető embereivel és vitézeivel úgy határozott, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt: ⁴ nagy sokaság gyűlt össze, és betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön folyt, mert ezt gondolták: Miért találják meg Asszíria királyai ezt a sok vizet, ha ideérnek? ⁵ Majd minden erejével azon volt, hogy kijavíttassa az egész várfalat, ahol csak sérült volt; megnagyobbíttatta az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik várfalat, és megerősíttette a Milló-erődöt Dávid városában. Sok gerelyt és pajzsot is csináltatott. ⁶ A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: ⁷ Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! ⁸ Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban. És fellelkesült a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaitól. ⁹ Ezek után Szanhérib, az asszír király, aki még Lákísnál volt egész haderejével, elküldte udvari embereit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben levő összes júdaihoz, ezzel az üzenettel: ¹⁰ Így szól Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni? ¹¹ Félrevezet benneteket Ezékiás, éhen és szomjan akar pusztítani benneteket, azért mondja ezt: Megment bennünket Istenünk, az ÚR az asszír király markából! ¹² De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egyetlen oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok! ¹³ Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon a népek istenei meg tudták-e menteni országukat a kezemből ezekben az országokban? ¹⁴ Ezek közül a népek közül, amelyeket elődeim kiirtottak, melyiknek az istene tudta megmenteni népét a kezemből? Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?! ¹⁵ Ne engedjétek hát, hogy Ezékiás így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak az istene sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti istenetek sem ment meg benneteket a kezemből! ¹⁶ Egyebeket is beszéltek még emberei az ÚRisten és az ő szolgája, Ezékiás ellen. ¹⁷ Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az URat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a népek istenei a többi országban sem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás istene sem mentheti meg népét a kezemből! ¹⁸ És nagy hangon felkiabáltak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem népéhez, hogy félelmet és rémületet keltsenek bennük, és így foglalják el a várost. ¹⁹ Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek emberkéz csinálta isteneiről. ²⁰ Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé. ²¹ Az ÚR pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. Egyszer aztán, amikor bement istene templomába, saját fiai karddal végeztek ott vele. ²² Így szabadította meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír király és minden egyéb ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől. ²³ Sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot az ÚRnak és kincseket Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt. ²⁴ Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az ÚRhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, ²⁵ Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az ÚR haragja sújtotta őt meg Júdát és Jeruzsálemet. ²⁶ Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az ÚR haragja Ezékiás idejében. ²⁷ Ezékiás igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak; ²⁸ továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak és aklokat a nyájaknak. ²⁹ Városokat is épített; sok juhnyája és marhacsordája is volt, mert az Isten igen nagy vagyonnal ajándékozta meg. ³⁰ Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le. Ezékiásnak minden sikerült, amihez csak hozzáfogott. ³¹ De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében. ³² Ezékiás egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. ³³ Azután Ezékiás pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága. Utána a fia, Manassé lett a király.

2 Krónikák 33

¹ Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. ² Azt tette, amit rossznak lát az ÚR: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. ³ Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt, oltárokat állított a Baaloknak, és Aséra-szobrokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. ⁴ Építtetett ilyen oltárokat az ÚR házában is, amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké. ⁵ Oltárokat építtetett az ég minden seregének az ÚR háza mindkét udvarában. ⁶ A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm-völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt. ⁷ Asérának azt a bálványszobrát, amelyet ő készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. ⁸ És soha nem kell majd Izráelnek kivándorolnia arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem – de csak akkor, ha megtartják és teljesítik mindazt, amit Mózes által megparancsoltam nekik, az egész törvényt, annak összes rendelkezését és döntéseit. ⁹ De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott az ÚR. ¹⁰ Szólt ugyan az ÚR Manasséhoz és népéhez, de azok nem figyeltek rá. ¹¹

Ezért az ÚR felhozta ellenük az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba.

¹² Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az URat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt. ¹³ Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az ÚR az Isten. ¹⁴ Ezek után építtetett egy külső várfalat Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra, a völgyön át a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden erődített városba csapatparancsnokokat helyezett. ¹⁵ Eltávolíttatta az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat, továbbá minden oltárt, amelyet az ÚR házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre. ¹⁶ Az ÚR oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, az URat tisztelje. ¹⁷ A nép ugyan tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, az ÚRnak. ¹⁸ Manassé egyéb dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel Istenének, az ÚRnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a történetében. ¹⁹ Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat építtetett, bálványoszlopokat és szobrokat állíttatott fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben. ²⁰ Azután Manassé pihenni tért őseihez, és eltemették palotája kertjében. Utána a fia, Ámón lett a király. ²¹ Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. ²² Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan apja, Manassé is tette. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett, és azokat tisztelte. ²³ Nem alázta meg magát az ÚR előtt, ahogyan apja, Manassé megalázta, sőt egyre csak halmozta a vétkeket ez az Ámón. ²⁴ De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában. ²⁵ Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.

Személyes: Volt-e már hasonló élményben részed, mint a júdeaiaknak, amikor az asszír király kísérti őket? Mi segített megmaradnod Isten mellett?
Megfigyelés: Mit tesz Ezékiás és Ézsaiás ebben a helyzetben?
Következtetés+Személyes: Mi okozhatta Ezékiás felfuvalkodását? Ez úgy tűnik, egy visszatérő probléma a királyok életében. Téged mennyire fenyeget ennek a veszélye? Mit teszel ellene?
Következtetés+Megfigyelés: Szerinted van valami összefüggés a királyok uralkodási ideje és istenhez való viszonyuk között? A királyok uralkodási rendjéről írt „családfára” írd oda, hogy ki hány évig uralkodott!