50. nap

János 10

¹ Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; ² de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³ Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. ⁴ Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵ Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. ⁶ Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. ⁷ Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. ⁸ Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. ⁹ Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰ A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. ¹¹ Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹² Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³ A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴ Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. ¹⁶

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. ¹⁸ Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól. ¹⁹ Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. ²⁰ Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá? ²¹ Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét? ²²

Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt.

²³

Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt.

²⁴ Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! ²⁵ Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, ²⁶ de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. ²⁷ Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. ²⁸ Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ²⁹ Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. ³⁰ Én és az Atya egy vagyunk. ³¹ Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. ³² Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? ³³ A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. ³⁴ Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? ³⁵

Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,

³⁶ akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! ³⁷ Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; ³⁸ de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. ³⁹ Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. ⁴⁰ Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. ⁴¹ Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. ⁴² És ott sokan hittek benne.

Következtetés: Hogyan függ össze a 10,1-21 a 9. fejezet végével?
Megfigyelés: János evangéliumában sokszor felbukkan a gondolat: “Atyám cselekedeteit teszem”. Eddig hol találkoztunk vele?
Személyes: Mi mikor, kinek a cselekedeteit tesszük?