502. nap

Lukács 1

¹

Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,

²

amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

³

magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,

⁴

hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.

⁵

Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.

⁶ Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. ⁷ Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak. ⁸ Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt, ⁹ a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot. ¹⁰ Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹ Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől. ¹² Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. ¹³ De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. ¹⁴ Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, ¹⁵ mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, ¹⁶ Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, ¹⁷ és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. ¹⁸ Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős. ¹⁹ Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰ De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében. ²¹ A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban. ²² Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. ²³ Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. ²⁴ E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta: ²⁵ Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. ²⁶ A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe ²⁷

egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.

²⁸ És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! ²⁹ Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰ Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! ³¹ Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. ³² Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ³³ ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. ³⁴ Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? ³⁵ Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. ³⁶ Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, ³⁷ mert Istennek semmi sem lehetetlen. ³⁸ Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. ³⁹ Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. ⁴⁰ Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹ Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, ⁴² és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³ Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? ⁴⁴ Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. ⁴⁵ Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. ⁴⁶

Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷

és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,

⁴⁸

mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

⁴⁹

mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

⁵⁰

irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

⁵¹

Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

⁵²

Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel;

⁵³

éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

⁵⁴

Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

⁵⁵

amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.

⁵⁶ Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

Személyes: Mit gondolsz a Biblia isteni ihletettségéről? (vö. 1,1-4)
Következtetés: Mi volt a különbség Zakariás hitetlensége és Mária értetlensége között?
Megfigyelés: Húzd alá azokat a mellékneveket, igéket, amelyek a szereplők lelkiállapotát fejezik ki! Próbáld beleélni magad az egyes szereplők helyzetébe, s így kitalálni, min mehettek keresztül!