504. nap

Lukács 2

¹ Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. ² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. ³

Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

⁴ Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, ⁵ hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. ⁶ És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, ⁷ és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. ⁸ Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. ⁹ És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. ¹⁰ Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: ¹¹ üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ¹² A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. ¹³ És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: ¹⁴ Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. ¹⁵ Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. ¹⁶ Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. ¹⁷ Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, ¹⁸ és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. ¹⁹ Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. ²⁰ A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. ²¹ Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. ²² És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³ amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; ²⁴ és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. ²⁵ És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶ Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷ A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸ akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ²⁹ Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰ mert meglátta szemem üdvösségedet, ³¹ amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³² hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. ³³ A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, ³⁴ Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak ³⁵ – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. ³⁶

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

³⁷ és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸ Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. ³⁹ Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. ⁴⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. ⁴¹ Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. ⁴² Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. ⁴³ Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. ⁴⁴ Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. ⁴⁵ De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. ⁴⁶ Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, ⁴⁷ és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. ⁴⁸ Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. ⁴⁹ Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? ⁵⁰ Ők azonban a nekik adott választ nem értették. ⁵¹ Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, ⁵² Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Megfigyelés: Gyűjtsd össze azokat a verseket, amelyekben előfordul a Lélek!
Megfigyelés: Milyen további szokásokat ismerünk meg a mai szakaszból?
Megfigyelés+Személyes: Írd össze, milyen próféciák hangzanak el Jézusról, és adj hálát ezekért!