51. nap

János 11

¹ Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. ² Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. ³ A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. ⁴ Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. ⁵ Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. ⁶ Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷ de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! ⁸ A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? ⁹

Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,

¹⁰

de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.

¹¹ Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. ¹² A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. ¹³ Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. ¹⁴ Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. ¹⁵ Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! ¹⁶

Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!

¹⁷

Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

¹⁸ Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ¹⁹ ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰ Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. ²¹ Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²² De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. ²³ Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! ²⁴ Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. ²⁵ Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; ²⁶ és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? ²⁷ Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. ²⁸ Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. ²⁹ Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. ³⁰ De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹ A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. ³² Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ³³

Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.

³⁴ Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! ³⁵ Jézus könnyekre fakadt. ³⁶ A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! ³⁷ Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? ³⁸ Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. ³⁹ Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. ⁴⁰ Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? ⁴¹ Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴² Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. ⁴³ Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! ⁴⁴ És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni! ⁴⁵ Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. ⁴⁶ Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. ⁴⁷ Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. ⁴⁸ Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. ⁴⁹ Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. ⁵⁰ Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. ⁵¹ Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; ⁵² és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. ⁵³ Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. ⁵⁴

Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.

⁵⁵ Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶ Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? ⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Mit tudunk meg Isten és Jézus dicsőségének a kapcsolatáról? Miért sírt Jézus (35. vers)?
Te miért szoktál háborogni/szomorkodni? Mikor és hogyan láttad utoljára Isten dicsőségét?