526. nap

Lukács 19

1

Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

2

Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

3

Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

4

Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

5

Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.

6

Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta.

7

Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.

8

Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak.

9

Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.

10

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

11

Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.

12

Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.

13

Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.

14

Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.

15

Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.

16

Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert.

17

Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!

18

Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert.

19

Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon!

20

Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.

21

Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.

22

Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el?

23

Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg?

24

Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!

25

Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!

26

De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.

27

Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.

Jegyzetek

Megfigyelés: „Mert az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” – Hol fordul még elő hasonló az evangéliumban?
Személyes: Te jól befekteted mindazt, amit Isten neked adott?