53. nap

János 13

¹

Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

²

És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

³

Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy,

⁴

felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára,

⁵

azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.

⁶ Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? ⁷ Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. ⁸ Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. ⁹ Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! ¹⁰ Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. ¹¹ Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. ¹² Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? ¹³ Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴ Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵ Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶ Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. ¹⁷ Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek. ¹⁸

Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”

¹⁹ Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. ²⁰ Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. ²¹ Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. ²² Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? ²³ Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. ²⁴ Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. ²⁵ Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? ²⁶ Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; ²⁷ és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! ²⁸ Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. ²⁹ Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. ³⁰

Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

³¹ Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; ³² ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. ³³ Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. ³⁴ Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵ Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. ³⁶ Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. ³⁷ Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! ³⁸ Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Mi hogyan követhetjük ma Jézus példáját (14)? 17. vers: Miket kell tudnunk, hogy boldogok legyünk, ha hogy cselekszünk?