530. nap

Lukács 22

¹ Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. ² A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. ³ A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. ⁴ Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. ⁵ Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ⁶ Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság. ⁷ Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt. ⁸ Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük. ⁹ Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el? ¹⁰ Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, ¹¹ és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? ¹² Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el! ¹³ Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát. ¹⁴ Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, ¹⁵ és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. ¹⁶ Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. ¹⁷ Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! ¹⁸ Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. ¹⁹ És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! ²⁰ Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. ²¹ De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. ²² Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt. ²³ Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni. ²⁴ Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. ²⁵ Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶ Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. ²⁷ Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. ²⁸ Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, ²⁹ és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; ³⁰ hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét. ³¹ Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³² de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! ³³ Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! ³⁴ Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. ³⁵ Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták. ³⁶

Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

³⁷

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.

³⁸

Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!

³⁹ Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. ⁴⁰ Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! ⁴¹ Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: ⁴² Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. ⁴³ Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. ⁴⁴ Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. ⁴⁵ Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. ⁴⁶ Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! ⁴⁷ Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. ⁴⁸ Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? ⁴⁹ Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal? ⁵⁰ Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. ⁵¹ Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt. ⁵² Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. ⁵³ Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje. ⁵⁴ Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. ⁵⁵ Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. ⁵⁶ Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt. ⁵⁷ Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt! ⁵⁸ Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok! ⁵⁹ Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való. ⁶⁰ Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas. ⁶¹ Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. ⁶² Azután kiment, és keserves sírásra fakadt. ⁶³ Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, ⁶⁴ majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg! ⁶⁵ És sok más szidalmat is szórtak rá. ⁶⁶ Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették, ⁶⁷ és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ⁶⁸ ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. ⁶⁹ De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján. ⁷⁰ Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik. ⁷¹ Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.

Lukács 23

¹ Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz. ² Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király. ³ Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod. ⁴ Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. ⁵ De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig. ⁶ Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? ⁷ Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. ⁸ Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. ⁹ Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. ¹⁰ Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. ¹¹ Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. ¹² Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak. ¹³ Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, ¹⁴ és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. ¹⁵ De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: ¹⁶ megfenyítem tehát, és elbocsátom. ¹⁷ Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. ¹⁸ Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! ¹⁹ Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. ²⁰ Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. ²¹ De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! ²² Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. ²³ De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. ²⁴ Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: ²⁵ szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. ²⁶ Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. ²⁷ Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. ²⁸ Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok, ²⁹ mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! ³⁰ Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! ³¹ Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal? ³² Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. ³³ Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁴ Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. ³⁵ A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! ³⁶ Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, ³⁷ és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! ³⁸ Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. ³⁹ A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! ⁴⁰ De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹ Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. ⁴² Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! ⁴³ Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. ⁴⁴ Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁵ A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶ Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. ⁴⁷ Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. ⁴⁸ És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza. ⁴⁹ Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt. ⁵⁰ Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, ⁵¹ aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. ⁵² Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³ Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. ⁵⁴ Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. ⁵⁵ Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. ⁵⁶ Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Megfigyelés: Gyűjtsd össze, hogyan reagálnak az emberek Jézusra!
Megfigyelés: Gyűjtsd össze Jézus szavait és tetteit! Mit árulnak el ezek róla?
Személyes: Adj hálát azért, hogy Jézus vállalta mindezt értünk!