536. nap

Jeremiás 4

¹⁹ Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a kürtszót, a harci riadót! ²⁰ Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim. ²¹ Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? ²² Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak! ²³ Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! ²⁴ Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! ²⁵ Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. ²⁶ Látom, hogy a dúsan termő ország pusztává lett, és minden városa romba dőlt az ÚR tekintetétől, izzó haragjától. ²⁷ Mert ezt mondja az ÚR: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. ²⁸ Ezért gyászol a föld, és elsötétedik odafent az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle. ²⁹ A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott lesz, senki sem lakik bennük. ³⁰ Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, arany ékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetnek, és az életedre törnek! ³¹ Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, először szülő nő sikoltozását. Sion leánya kitárja karjait, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!

Jeremiás 5

¹ Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Akad-e valaki, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátanék ennek a városnak! ² Még ha azt mondják is: Él az ÚR! – akkor is hamisan esküsznek! ³ Pedig te, URam, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni. ⁴ Azt gondoltam, csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét. ⁵ Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét! De ők éppúgy letörték magukról az igát, és leszaggatták a köteleket! ⁶ Azért leteríti őket az erdei oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaik körül, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek. ⁷ Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és őreá esküsznek, aki nem is isten! Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak. ⁸ Felajzott, buja csődörökké váltak, mindegyik a más feleségére nyerít. ⁹ Ne kérjem számon ezeket – így szól az ÚR –, és ne álljak bosszút az ilyen népen? ¹⁰ Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki! Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az ÚRéi azok! ¹¹ Bizony, egészen hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza – így szól az ÚR. ¹² Megtagadták az URat, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget. ¹³ A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! ¹⁴ Azért ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket. ¹⁵ Egy távoli népet hozok majd ellened, Izráel háza! – így szól az ÚR. Régi nép ez, ősidőkből való nép; olyan nép, amelynek nyelvét nem ismered, és nem érted, hogy mit beszél. ¹⁶ Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan vitéz harcosok. ¹⁷ Felemészti aratásodat és kenyeredet, felemészti fiaidat és leányaidat, felemészti juhaidat és marháidat, felemészti szőlődet és fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja le. ¹⁸ De még akkor sem vetek véget nektek – így szól az ÚR. ¹⁹ Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, az ÚR? – akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok a saját országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan országban, amely nem a tiétek. ²⁰ Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában: ²¹ Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall! ²² Nem féltek engem – így szól az ÚR –, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek örökké tartó gátként, melyet nem léphet át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem lépik át. ²³ De ennek a népnek engedetlen és konok a szíve, állandóan lázadozik. ²⁴ Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket. ²⁵ Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól! ²⁶ Mert bűnösök vannak népem soraiban, orvul leselkednek, mint a madarászok, csapdát állítanak, hogy embereket fogjanak. ²⁷ Ahogy a kalitka tele van madárral, úgy van tele házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok. ²⁸ Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhatnának, a szegények igazát nem védik meg. ²⁹ Ne kérjem számon ezeket – így szól az ÚR –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?! ³⁰ Borzasztó, szörnyű dolgok történnek az országban: ³¹ A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd akkor, ha eljön a vég?!

Jeremiás 6

¹

Benjámin fiai, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás.

² Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. ³ Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrat vernek körülötte, legeltet mindegyik, ahol csak éri: ⁴ Készüljetek ellene a háborúra, induljatok, vonuljunk föl délben! – Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap, a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét! ⁵ – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit! ⁶ Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, amely zsarolt javakkal van tele! ⁷ Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. ⁸ Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek! ⁹ Így szól a Seregek URa: Még egyszer böngészd át Izráel maradékát, mint egy szőlőtövet; nyújtsd ki ellenük ismét a kezed, mint szüretelő a vesszőkre! ¹⁰ Kinek mondjam el, kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az ÚR igéjét, nem lelik kedvüket benne. ¹¹ Az ÚR haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak csapatára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! ¹² Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! – így szól az ÚR. ¹³ Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. ¹⁴ Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! ¹⁵ Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején – mondta az ÚR. ¹⁶ Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! ¹⁷ Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! ¹⁸ Ezért halljátok, ti, népek, és tudjátok meg, akik egybegyűltetek, hogy milyen sors vár rájuk! ¹⁹ Halld meg, te, föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették. ²⁰ Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. ²¹ Ezért így szól az ÚR: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok. ²² Így szól az ÚR: Íme, egy nép jön észak földjéről, nagy nemzet indul el a föld széleiről. ²³ Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, lovakon nyargalnak; egy emberként sorakoznak ellened, Sion leánya! ²⁴ Hallottuk a hírét: elernyedtek kezeink, szorongás vett erőt rajtunk; vonaglunk, mint aki vajúdik. ²⁵ Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert ellenség kardja vár, és iszonyat mindenütt! ²⁶ Népem leánya, öltözz zsákruhába, hempergőzz meg hamuban! Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a pusztító ellenünk. ²⁷ Népem vizsgálójává, olvasztárává tettelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét. ²⁸ Mindnyájan elvetemült lázadók, rágalmakat terjesztenek; közönséges réz és vas, annak is mind hitvány. ²⁹ Zihált a fújtató, de csak ólom került ki a tűzből; hiába a folytonos olvasztás, a gonoszokat nem lehet megtisztítani. ³⁰ Eldobni való ezüstnek hívják őket, mert az ÚR elveti őket.

Megfigyelés: Oszd fel részekre a mai szakaszt! Meg vagy elégedve a bibliád felosztásával és az abban található címekkel?
Megfigyelés: Állapítsd meg, hogy pontosan hol beszél a próféta, hol Isten és a beszélő mikor kinek címezi szavait!
Személyes: Milyen párhuzamokat fedeztél fel a te nemzeted és Júda között? Imádkozz azért, hogy ezek a nemzeti betegségek megszűnjenek!
Következtetés+Személyes: Milyen az, amikor „nem fáj”, ha Isten megver (5,3)? Te tanulsz az Úr fenyítéseiből?