547. nap

Jeremiás 21

¹

Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel:

² Kérdezd meg ügyünkben az URat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Talán csodát tesz velünk az ÚR, ahogyan máskor, és ő is elvonul tőlünk. ³ Jeremiás így felelt nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, ⁴ hogy ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Én visszafordítok a kezetekben minden fegyvert, amellyel Babilónia királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és behozom őket a város közepébe. ⁵ Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. ⁶ Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: súlyos dögvészben halnak meg. ⁷ Azután pedig – így szól az ÚR – Cidkijját, Júda királyát, udvari embereit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik. ⁸ Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját. ⁹

Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az megmarad, és ajándékul kapja az életét.

¹⁰ Mert e város ellen fordulok, vesztére és nem javára – így szól az ÚR. Babilónia királyának a kezébe kerül, és ő fölperzseli azt. ¹¹ Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok az ÚR igéjét, ¹² Dávid háza! Így szól az ÚR: Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától, különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteik miatt! ¹³ Én rátok támadok, akik a völgyben és a fennsík szikláján laktok – így szól az ÚR –, akik ezt gondoljátok: Ki törhetne ránk, ki hatolhat be erődjeinkbe? ¹⁴ Ezért megbüntetlek titeket saját tetteitek gyümölcse szerint – így szól az ÚR: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely mindenestül megemészti azt!

Jeremiás 22

¹

Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét!

² Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az ÚR igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon! ³ Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! ⁴ Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. ⁵ De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az ÚR –, hogy rommá lesz ez a ház! ⁶

Mert ezt mondja az ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá.

⁷ Pusztítókat küldök ellened, csupa fölfegyverzett embert. Kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzre vetik azokat. ⁸ Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az ÚR ezzel a nagy várossal? ⁹ Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték. ¹⁰ Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét. ¹¹

Mert ezt mondja az ÚR Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér vissza ide többé.

¹² Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! ¹³ Jaj annak, aki nem igaz úton építi a házát, és törvénytelen módon a felső szobáit, felebarátját ingyen dolgoztatja, és a bérét nem adja meg neki, ¹⁴ de ezt mondja: Hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! ¹⁵ Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! ¹⁶ Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az ÚR. ¹⁷ Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomsz és sanyargatsz másokat! ¹⁸

Azért ezt mondja az ÚR Jójákímról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség!

¹⁹ Úgy temetik el, mint egy szamarat; kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. ²⁰

Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárímon, mert tönkrementek mind a szeretőid!

²¹ Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: Nem hallgatok rád! Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál a szavamra. ²² Pásztoraidat elsodorja a szél, szeretőid fogságba mennek, te pedig majd akkor szégyenkezni és pirulni fogsz minden gonoszságodért. ²³ A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád törnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás! ²⁴

Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákím fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! – így szól az ÚR.

²⁵ Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe! ²⁶ Szülőanyáddal együtt egy másik országba doblak; nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni! ²⁷ Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova oly nagyon szeretnének majd visszatérni. ²⁸ Vajon hitvány, törött edény ez a Konjáhú, amely senkinek sem kell? Miért dobták hát el gyermekével együtt? Miért dobták őket olyan országba, amelyet nem ismertek? ²⁹ Ország, ország, ország! Hallgass az ÚR szavára! ³⁰ Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen leszármazottjának sem sikerül Dávid trónjára ülnie és valaha is uralkodnia Júdában.

Cidkijjá: A név jelentése „Jahve igazsága”. Eredetileg Mattanjának („Jahve ajándéka”) hívták, de Nebukadneccar megváltoztatta a nevét, amikor hűbéresként trónra ültette, ezzel is kifejezve a felette gyakorolt hatalmát. A korra jellemző egyébként, hogy a koronázási nevek kapcsolatban álltak az Úr nevével, még a hódítók által kinevezett bábkirályok esetében is. Ez azért is furcsa, mert – mint azt láttuk – a királyok többsége szívében nem Isten felé húzott.
Következtetés: Gondolkozz el kicsit azon, amit Izrael történetéről tudsz! Vajon milyen érzés lehetett Jeremiásnak a ma olvasott próféciák elmondása? Milyen érzés lehetett a hallgatóságának?
Megfigyelés+Személyes: Mit tudsz meg a hatalomnak az Isten szerinti és az emberi önzésből történő használatáról a 22,13-17 versek alapján? Mi jelentene kísértést számodra a hatalomban? Mi tarthatna távol téged a bűnös úttól?
Következtetés+Személyes: A mai részben olvastunk Isten ítéletéről és Isten helyreállításáról is. Melyik miért (minek a következményeként ill. mi célból) történik? Te átélted már Isten ítéletét? Hát Isten helyreállítását? Mi lehet Isten célja mindezekkel az életedben? Gondold át mindazt, amit a magad igazságos voltáról, Isten ítéletéről és kegyelméről tudsz! Mit mond neked a név: „az Úr a mi igazságunk”? Adj hálát ezért!
Megfigyelés+Személyes: Elmélkedj egy kicsit a királyok koronázási neveinek és a cselekedeteikből megnyilvánuló személyiségük ellentétén! Vajon milyen üzenetet hordoz a mai Egyház számára ez az ellentét? Te hol akarod hordozni az Őhozzá való tartozás pecsétjét: a névtábládon vagy a szívedben?