553. nap

Jeremiás 30

¹ Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: ² Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! ³ Eljön az idő – így szól az ÚR –, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az ÚR –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni. ⁴ Ezeket az igéket jelentette ki az ÚR Izráelről és Júdáról. ⁵ Így szól az ÚR: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! ⁶ Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit ágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának? Miért sápadt el annyira minden arc? ⁷ Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle! ⁸ Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek URa –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, ⁹ hanem Istenüket, az URat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. ¹⁰ Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR –, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. ¹¹ Én veled leszek – így szól az ÚR –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. ¹²

Ezt mondja az ÚR: Halálos a bajod, sérüléseid gyógyíthatatlanok!

¹³ Sebedet senki sem orvosolja, gyógyír és kötszer nincsen a számodra. ¹⁴ Szeretőid mind elfelejtettek, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen ember fenyített volna meg. Mert sok a bűnöd, és súlyosak a vétkeid. ¹⁵ Miért kiáltozol bajodban, kibírhatatlan fájdalmaid miatt? Mert sok a bűnöd és súlyosak a vétkeid, azért bántam így veled. ¹⁶ De majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat. ¹⁷ Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az ÚR. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik. ¹⁸ Ezt mondja az ÚR: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és megkönyörülök lakóhelyein. A romok helyén fölépül a város, és ott áll majd a palota az őt illető helyen. ¹⁹ Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket. ²⁰ Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden sanyargatóját! ²¹ Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, és ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? – így szól az ÚR. ²² Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. ²³ Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. ²⁴ Nem szűnik az ÚR izzó haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó napokban majd megértitek ezt.

Jeremiás 31

¹ Abban az időben – így szól az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek. ² Ezt mondja az ÚR: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel. ³ A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. ⁴ Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! ⁵ Ültetsz te még szőlőt Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is. ⁶ Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az ÚRhoz! ⁷ Ezt mondja az ÚR: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította népét, Izráel maradékát! ⁸ Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza. ⁹ Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. ¹⁰ Halljátok az ÚR igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. ¹¹ Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből. ¹² Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az ÚRtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. ¹³ Akkor örömtáncot jár a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. ¹⁴ A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az ÚR. ¹⁵

Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek többé fiai.

¹⁶ Ezt mondja az ÚR: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – így szól az ÚR –, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. ¹⁷ Reménykedhetsz a jövőben – így szól az ÚR –, mert visszatérnek hazájukba fiaid. ¹⁸ Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az én Istenem! ¹⁹ Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. ²⁰ Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az ÚR. ²¹ Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, figyeld az országutat, az utat, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba! ²²

Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő fog járni a férfi után!

²³ Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy! ²⁴ Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók. ²⁵ Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. ²⁶ Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás! ²⁷ Eljön még az az idő – így szól az ÚR –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. ²⁸ És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az ÚR. ²⁹ Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle, ³⁰ hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik. ³¹

Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

³² Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. ³³ Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. ³⁴ Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. ³⁵ Ezt mondja az ÚR, aki adta a napot, hogy nappal világítson, és megszabta a hold meg a csillagok rendjét, hogy éjjel világítsanak, aki mozgásban tartja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, akinek Seregek URa a neve: ³⁶ Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az ÚR –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. ³⁷ Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni idelent a föld alapjait, akkor vetem el Izráel utódait mindazért, amit elkövettek – így szól az ÚR. ³⁸

Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor fölépül az ÚR városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig.

³⁹

Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.

⁴⁰

Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az ÚR szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.

Következtetés: Mit jelenthet ez a prófécia?
Megfigyelés: Figyeld meg: a ma olvasott rész ígéretei közül melyik szól Izraelnek (Efraimnak, az északi törzseknek), és melyik Júdának (a déli törzseknek)? Pontosan miről szólnak az ígéretek?
Megfigyelés: Sokat olvastál már Isten ítéletéről. Hogyan hangzanak a ma olvasott rész sorai az eddigiekhez képest? Mennyivel mond többet, mennyivel beszél világosabban e rész, mint a könyv eddigi fejezetei? Mit értesz meg jobban a segítségével?
Következtetés: „Az utolsó időben értitek majd meg ezt” (30,24) – mire tanít ez a vers Isten tervéről és céljairól? Mik lehetnek azok az ígéretek, amiket mi is csak az „utolsó időben” értünk meg?
Megfigyelés: A mai részt olvasva eszünkbe juthat Jézus. Mely versek emlékeztetnek rá és az új szövetségre? Szedd össze ennek a szövetségnek a tulajdonságait!