595. nap

Zsoltárok 139

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz és ismersz engem. ² Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. ³ Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. ⁴ Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. ⁵ Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. ⁶ Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. ⁷ Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? ⁸ Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. ⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, ¹⁰ kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. ¹¹ Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: ¹² a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. ¹³ Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. ¹⁴ Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. ¹⁵ Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. ¹⁶ Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. ¹⁷ Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! ¹⁸ Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok. ¹⁹ Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! ²⁰ Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. ²¹ Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? ²² Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. ²³ Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! ²⁴ Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Olvasd el a Jeremiás Siralmaihoz írt bevezetőt!