599. nap

Jeremiás Siralmai 4

¹ Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon! ² Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának! ³

Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában.

⁴ A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. ⁵ Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. ⁶ Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki. ⁷ Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket. ⁸ Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. ⁹ Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig azért, mert elfogyott a föld termése. ¹⁰ A gyöngéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején. ¹¹ Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. ¹² Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. ¹³ Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. ¹⁴ Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve; érinteni sem lehetett az öltözetüket. ¹⁵ Félre az útból, tisztátalan – kiáltoztak feléjük –, félre, félre az útból, meg ne érintsétek! Ha botladozva eljutottak is a népek közé, azok azt mondták: Nem maradhatnak itt tovább! ¹⁶ Maga az ÚR szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek. ¹⁷

Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást.

¹⁸ Minden lépésünket figyelték, az utcára se mertünk kilépni. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég! ¹⁹ Gyorsabbak voltak üldözőink, mint sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában leselkedtek ránk. ²⁰ Az ÚR fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között. ²¹ Örülj, örvendezz, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl. ²² Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem maradsz tovább a fogságban! De a te bűnödet, Edóm leánya, számon kéri az ÚR, és leleplezi vétkeidet.

Jeremiás Siralmai 5

¹ Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! ² Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. ³ Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. ⁴ Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. ⁵ Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. ⁶ Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. ⁷ Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. ⁸ Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. ⁹ Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. ¹⁰ Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. ¹¹ Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. ¹² A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. ¹³ Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. ¹⁴ Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. ¹⁵ Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. ¹⁶ Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! ¹⁷ Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, ¹⁸ mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. ¹⁹ De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. ²⁰ Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? ²¹ Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! ²² Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?

A héberben mindegyik vers 2 soros a 4. fejezetben. Ebben a fejezetben továbbra is a héber ábécét adják ki a versek első betűi. Az 5. fejezet már nem akrosztikus szerkezetű.
Személyes: Már másodjára fordul elő ebben a könyvben, hogy az édesanyák megeszik a gyermekeiket. Milyen érzéseket vált ez ki benned Istennel kapcsolatban?
Következtetés: Az 5,19-22 versek milyen istenképről tanúskodnak?