602. nap

Ezsdrás 3

¹ Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. ² Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia szolgatársaival, a papokkal és Zerubbábel, Sealtíél fia testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. ³ A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. ⁴ Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; ⁵ továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. ⁶ A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. ⁷ De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével. ⁸

Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az ÚR házának építését.

⁹ Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmíéllel, Báníval és Hódavjával meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy irányítják azokat, akik az Isten házának az építését végzik. ¹⁰ Az építők tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. ¹¹ Ezek énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját. ¹² Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, ¹³ úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.

Zsoltárok 61

¹ A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. ² Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! ³ A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! ⁴ Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. ⁵ Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.) ⁶ Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget. ⁷ Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjedjenek! ⁸ Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt! ⁹ Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam.

Megfigyelés: Milyen sorrendben végezték a zsidók hazatértükkor a munkákat? Mit tartottak fontosnak? (Ezt tegyük így a többi rész tanulmányozása kapcsán is!)
Következtetés: Mit jelenthet a 3. vers?
Személyes: A Templom alapkőletétele hatalmas ünnep volt. Mikor és mi miatt örültünk mi utoljára nagyon? (Nem kell a szokásos hívő választ adni!!!)