645. nap

Hóseás 9

¹ Ne örülj, Izráel, ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát. ² De a szérű és a sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog a must. ³

Nem lakhatnak az ÚR országában: Efraim visszatér Egyiptomba, Asszíriában pedig tisztátalant eszik.

⁴

Nem áldozhatnak bort az ÚRnak, és véresáldozataik nem lesznek kedvesek neki. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, de nem juthat az ÚR házába.

⁵

Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az ÚR ünnepnapjára?

⁶

Akik elmennek az elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el. Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz.

⁷

Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere. Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés.

⁸ Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában. ⁹ Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az ÚR, megbünteti őket vétkeik miatt. ¹⁰ A pusztában olyannak találtam Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére. De amikor Baal-Peórhoz elértek, átpártoltak a gyalázatoshoz. Olyan förtelmessé lettek, mint akit szerettek. ¹¹

Elszáll, mint a madár Efraim dicsősége. Nem lesz többé szülés, sem terhesség, sem fogamzás!

¹² Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük. ¹³ Efraimra úgy néztem, mint a mezőn elültetett fára. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak. ¹⁴ Adj nekik, URam! – de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket! ¹⁵ Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők. ¹⁶ Csapás érte Efraimot, gyökere elszáradt, nem hoz több gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm kedves magzatait. ¹⁷ Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá. Bujdosók lesznek a népek között.

Hóseás 10

¹ Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított. ² Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. ³ Akkor majd azt mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az URat! De mit is tehetne értünk a király? ⁴ Hangzatosan fogadkoztak, hamisan esküdöztek, még szerződéseket is írtak, az igazság pedig olyan lett, mint a burjánzó mérges gaz a szántóföld barázdáiban. ⁵ A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. ⁶ Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, szégyent vall tervével Izráel! ⁷ Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén! ⁸ Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! – a halmoknak pedig: Omoljatok ránk! ⁹ Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt. ¹⁰ Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért. ¹¹ Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. ¹² Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. ¹³ Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. ¹⁴

De néped körében harci lárma támad, és elpusztul minden erődítményed, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, mikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le.

¹⁵ Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!

Hóseás 11

¹

Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat.

² Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. ³ Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. ⁴ Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. ⁵ Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. ⁶ Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. ⁷ Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. ⁸

Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.

⁹

Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre?

¹⁰ Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. ¹¹ Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az ÚR.

Hóseás 12

¹ Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. ² Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. ³

Pere van az ÚRnak Izráellel: megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki.

⁴ Már az anyaméhben rászedte testvérét, ereje teljében Istennel küzdött. ⁵

Küzdött az angyallal, és győzött, hogy az sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele.

⁶

Bizony, az ÚR a Seregek Istene; az ÚR: ez az ő neve.

⁷

Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben!

⁸ Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni. ⁹ Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, nagy vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. ¹⁰ De én, az ÚR vagyok a te Istened Egyiptom óta: újra sátorlakóvá teszlek, amilyen egykor voltál! ¹¹ Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által. ¹² Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie! Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld szélén. ¹³ Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat. ¹⁴ De próféta által hozta föl az ÚR Izráelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. ¹⁵ Efraim az elkeseredésig bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, gyalázatos tetteiért megfizet neki.

Személyes: Ezekben a részekben további részleteket tudhatunk meg arról, miért is sújtja Isten Izráelt, mik a bűneinek következményei. Ugyanakkor Isten gyengéd apaként fordul népéhez: Mi derül ki számodra Istenről mint az ítélő, büntető hatalmas Úrról, és Istenről mint szerető apáról?
Következtetés: Hogyan nyilvánulnak meg Istennek ezek a „jellemzői” napjainkban?