648. nap

Jóel 2

¹⁸ Szánalomra indult országa iránt az ÚR, és megkönyörült népén. ¹⁹ Így szól népéhez az ÚR: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek. ²⁰

Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre kergetem szét őket: elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugatiba. Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga, bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre.

²¹ Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az ÚR! ²² Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem. ²³ Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. ²⁴ Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. ²⁵ Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. ²⁶ Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. ²⁷ Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.

Jóel 3

¹

Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.

² Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben. ³ Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. ⁴ A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. ⁵

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az ÚR, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.

Jóel 4

¹ Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, ²

összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.

³ Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. ⁴

Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel bántotok!

⁵

Hiszen elvettétek tőlem az ezüstöt és az aranyat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek.

⁶ Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. ⁷ De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel őket bántottátok! ⁸

Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az ÚR!

⁹ Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek fel a háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! ¹⁰ Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! ¹¹ Jöjjetek sietve, ti, népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! ¹² Induljanak, vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. ¹³ Eresszétek rá a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. ¹⁴ Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! ¹⁵ A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. ¹⁶ Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és erőssége lesz Izráel fiainak. ¹⁷ Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. ¹⁸

Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím-völgyet.

¹⁹

Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön.

²⁰ Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. ²¹ Megfizetek majd a vérontásért, nem engedem azt, hogy büntetlen maradjon! Az ÚR a Sionon lakik!

Megfigyelés: Foglald össze magadnak, hogy Isten miképpen válaszol népe bűnbánatára.
Személyes: Magasztald Őt szenvedélyes hűségéért! (2,18)