649. nap

Timóteushoz írt 2. levél 1

¹ Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, ² Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. ³ Hálát adok Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, ⁴

és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el.

⁵

Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.

⁶

Ezért emlékeztetlek téged, hogy éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét, amely kézrátételem által van benned.

⁷ Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ⁸ Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. ⁹ Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. ¹⁰ Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. ¹¹ Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. ¹² Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. ¹³ Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. ¹⁴ A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. ¹⁵ Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Figelosz és Hermogenész is. ¹⁶ Az Úr legyen könyörületes Onésziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. ¹⁷ Sőt, amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. ¹⁸ Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.

Timóteushoz írt 2. levél 2

¹ Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. ² És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. ³ Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. ⁴ Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. ⁵ Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. ⁶ A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. ⁷ Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. ⁸ Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, ⁹ amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. ¹⁰ Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. ¹¹ Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. ¹² Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. ¹³ Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. ¹⁴ Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. ¹⁵ Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. ¹⁶ A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, ¹⁷ és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Himenaiosz és Filétosz, ¹⁸ akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét. ¹⁹ Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” ²⁰ Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. ²¹ Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. ²²

Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

²³ Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. ²⁴ De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, ²⁵ aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, ²⁶ és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.

Zsoltárok 81

¹ A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé. ² Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! ³ Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot! ⁴ Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! ⁵ Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. ⁶ Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: ⁷ Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. ⁸ Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) ⁹ Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! ¹⁰ Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! ¹¹ Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! ¹² De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. ¹³ Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. ¹⁴ Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! ¹⁵ Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. ¹⁶ Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. ¹⁷ A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

Megfigyelés: Mit tudunk meg a mai szakaszból Timóteusról, Pálról, ill. kettejük kapcsolatáról?
Személyes: Téged mennyire lehet könnyen befolyásolni? Min alapul a hited? Miért hiszed azt, amit?