660. nap

Náhum 2

¹ Jön már a hegyeken az örömhírhozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! ²

Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet!

³

Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat.

⁴

A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája bíborszínű. Harci kocsijaik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek, és fenyegetve rázzák a lándzsát.

⁵

Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok.

⁶

Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de már áll az ostrom.

⁷

A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe esik.

⁸

A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálólányai keseregnek, mint a nyögő galambok, és mellüket verik.

⁹

Olyan lett Ninive, mint egy víztároló, amelynek elfolyt a vize. Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem fordul vissza.

¹⁰

Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi!

¹¹

Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad.

¹²

Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja, ahová hazajárt nőstényéhez a hím oroszlán, ahol a kölykeivel lakott, és senki sem merte fölriasztani?!

¹³

Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.

¹⁴

De én most rád támadok – így szól a Seregek URa –, és porrá égetem harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányszerzésednek a földön, és nem hallatszik többé követeid szava.

Megfigyelés: Milyen analógiákat használ a próféta, hogy leírja Ninive sorsát?
Következtetés: M Mi Isten célja destruktív munkájával?