662. nap

Jónás 1

¹ Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: ² Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! ³ El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. ⁴ Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. ⁵ Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. ⁶ De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! ⁷ Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. ⁸ Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? ⁹ Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. ¹⁰ Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! ¹¹ Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. ¹² Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. ¹³ Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. ¹⁴ Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! ¹⁵ Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. ¹⁶ Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

Jónás 2

¹ Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. ² Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az ÚRhoz imádkozott, ³ és ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. ⁴ Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. ⁵ Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. ⁶ Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. ⁷ Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! ⁸ Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. ⁹ Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. ¹⁰ De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! ¹¹ Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Jónás neve más izráelita névhez hasonlóan beszélőnév, azaz konkrét jelentéssel bír, jónáh azt jelenti „galamb”. Ez azért érdekes, mert a zsoltárokban és a prófétai irodalomban a galamb több helyütt Izráel jelképeként jelenik meg (Zsolt 74,19; Hós 7,11; 11,11), magyarán Jónás egy személyben Izráel egészét is megtestesíti. Sőt, Jónás apjának nevéből is üzenetet hallott ki a korabeli izráelita hallgató: Amittaj – „az Úr hűsége”. Vagyis Izráel az Úr hűségének gyermeke, hirdette Jónás neve. – Egyébiránt a 2Kir 14,25-ben is előfordul egy hasonló nevű próféta, aki Galilea vidékéről, a Zebulon törzse területén fekvő Gát-Héferből származott, és II. Jeroboám uralma alatt (Kr.e. 786,746) az északi országrész utolsó fénykorában mondott – talán hivatalból – olyan ígéretes próféciát, mely az Isten és más prófétái által elítélt (2Kir 14,24; Ám 5,18) gonosz rezsim politikáját és közszellemét támogatta. Ninive az Asszír birodalom legnagyobb kiterjedése idején élte fénykorát, a Kr. e. 8. századtól. A Tigris folyó bal partján fekvő városban számos templom, palota állt, s itt volt Asszurbanipal király könyvtára is. Kr. e. 6,2-ben a város elpusztult, s mivel évszázadok alatt vastag homokréteg lepte el, csak a múlt században tárták fel a régészek. – Ahogy Jónás egyszersmind Izráel, úgy Ninive Asszíria jelképe is. Azé az Asszíriáé, mely évtizedeken át létében veszélyeztette Isten népét, annyira, hogy Kr. e. 7,2-ben az északi országrész, Izráel fővárosát, s vele együtt az egész királyságot asszír seregek vették be. Ezért hát Asszíria évszázadokra a gyűlöletes hódítóként, és az istenellenes hatalom jelképeként (vö. Náhum könyve) rögzült a zsidóság köztudatában. Jónás Jáfóból (Újszövetségben Joppé), a legfontosabb izráeli kikötőből indult Tarsísba, mely nem keverendő össze a kis-ázsiai Tárzisszal, ahonnan Pál apostol származott. Tarsís, más néven Tartesszosz, a mai Dél-Spanyolországban fekvő föníciai kolónia és kereskedőváros volt. Jónás tehát nem egyszerűen ellentétes irányba szökött a számára elképzelhetetlennek tűnő asszírok felé végzendő küldetés elől, hanem az akkori fogalmak szerint „a világ végére” akart menekülni az Úr elől.
Az ókorból és a későbbi időkből is számos elbeszélés maradt fenn arról, hogy valamilyen tengeri szörny vagy állat elnyelt embereket, s azok utána élve, sértetlenül kerültek elő. Az, hogy az Úr egy nagy halat rendelt oda, ahol Jónást a vízbe dobták, pontosan mutatja, hogy Istennek nem Jónás halála kellett, hanem az élete, hiszen eszközként akarta használni terve kivitelezésében. Az „odarendelt” szó a későbbiekben is előfordul a történetben (4,6,7,8), mindig Isten munkájával kapcsolatban, és azt sugallja, hogy a teremtés minden eleme (hal, bokor, féreg, keleti szél) engedelmeskedik Isten szavának, de az öntudattal bíró ember, aki ráadásul Isten népéhez tartozik, folyton vonakodik. Jónás imája a nyomorúságból kikerült ember hálaénekeként hat, és tulajdonképpen minden eleme felfedezhető más zsoltárokban (Zsolt 120,1; 42,8; 31,23; 18,5; 69,2; 103,4; 142,4; 31,7; 50,14). Imájában arról tesz vallást Jónás, hogy az Úr mentő szeretetét és védelmét tapasztalta meg, ezért kiáltó ellentmondás az, hogy a későbbiekben éppen ezt a niniveiek felé is megnyilvánuló isteni irgalmat és szeretetet veti az Úr szemére. Ugyanakkor úgy is lehet értelmezni az imát, hogy Jónás (=Izrael) csak szajkózza a betanult kegyes szöveget, de mint később láthatjuk a történetből, nem igazán változott meg belső hozzáállása.
Megfigyelés: Nézd meg az említett helységeket térképen!
Személyes: Voltál-e már hasonló helyzetben, mint Jónás?
Következtetés: Hogyan tereli vissza Isten Jónást a kijelölt útra?
Személyes: Imádkozz azokért, akik Jónáshoz hansolóan viselkednek életük bármely területén!