666. nap

Márk 4

¹ Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ² Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: ³

Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

⁴ és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵ Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; ⁶ amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. ⁷ Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. ⁸ A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. ⁹ Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja! ¹⁰ Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. ¹¹ Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, ¹² hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. ¹³

Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

¹⁴ A magvető az igét veti. ¹⁵ Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. ¹⁶ A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt, ¹⁷ de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak. ¹⁸ Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét, ¹⁹ de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. ²⁰ A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz. ²¹ Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? ²² Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. ²³ Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! ²⁴ Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. ²⁵ Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. ²⁶ Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, ²⁷ azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. ²⁸

Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

²⁹ Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje. ³⁰ Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? ³¹

Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

³² miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. ³³ Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. ³⁴ Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. ³⁵ Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! ³⁶ Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. ³⁷ Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸ Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? ³⁹ Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰ Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? ⁴¹ Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

Márk 5

¹ Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. ² Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, ³ aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, ⁴ mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. ⁵ Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. ⁶ Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, ⁷ és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! ⁸ Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! ⁹ És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. ¹⁰ És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹ Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, ¹² ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! ¹³

Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

¹⁴ A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵ Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. ¹⁶ Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷ Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. ¹⁸ Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. ¹⁹ Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. ²⁰

Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.

²¹ Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. ²² Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, ²³ és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. ²⁴ Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. ²⁵

Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,

²⁶ sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; ²⁷ amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, ²⁸ mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. ²⁹ Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. ³⁰ Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? ³¹ Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? ³² Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. ³³ Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. ³⁴ Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges! ³⁵ Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? ³⁶ Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! ³⁷ És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. ³⁸ Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, ³⁹ bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. ⁴⁰ Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹ Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! ⁴² A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. ⁴³ Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

Személyes: A magvető példázatát már Máté evangéliumában is olvas(hat)tad (Mt 13,1-23). Olvasd el az odavonatkozó részeket a jegyzetből! Vajon hogyan látod most a példázatot, és hogyan vonatkoztatod azt a saját életedre? Hogyan válaszolnál most a kérdésekre? Vannak az életednek olyan területei, amelyeken sziklás talajnak, tövises talajnak vagy jó földnek bizonyulsz?
Következtetés: Gondolkozz el a gadarai megszállott történetén! Vajon miért kérték az emberek Jézust arra, hogy távozzon (5,17)? Mit tartottak értékesebbnek: az embert vagy a nyájat?
Következtetés: Mi volt a megszabadított ember kérése, és miért nem teljesítette azt Jézus? Másoknak, akikből szintén kiűzte az ördögöt, Jézus hallgatást parancsolt. Vajon miért nem cselekedett így a gadarai emberrel is?
Következtetés: Elmélkedj a vérfolyásos asszony és Jairus hitén! Mire irányult az ő hitük? Mely cselekedetüket eredményezte ez a hit? Milyenek lehettek ezek a cselekedetek egy hitetlen szemében? Mit érezhetett, gondolhatott Jairus, amikor Jézus megállt a vérfolyásos asszony meggyógyítása miatt? Mit érezhetett, amikor megtudta, hogy leánya meghalt eközben, és mit gondolhatott, amikor Jézus mégis továbbment?