667. nap

Márk 6

¹ Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai. ² Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa? ³

Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.

⁴ Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában. ⁵

Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.

⁶ Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. ⁷ Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, ⁸ és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; ⁹

csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát.

¹⁰ Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹

Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.

¹² A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; ¹³ sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket. ¹⁴ Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. ¹⁵ Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. ¹⁶ Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. ¹⁷ Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. ¹⁸ Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! ¹⁹ Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, ²⁰ mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. ²¹ De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. ²² Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. ²³ Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. ²⁴ A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. ²⁵ A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. ²⁶ Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. ²⁷ Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, ²⁸ elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. ²⁹ Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték. ³⁰

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

³¹ Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. ³² Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. ³³ De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. ³⁴ Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. ³⁵ De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. ³⁶ Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. ³⁷

Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?

³⁸ Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. ³⁹ Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. ⁴⁰ Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹ Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴² Miután mind ettek, és jóllaktak, ⁴³ összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴

Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

⁴⁵ Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁶ Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni. ⁴⁷ Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. ⁴⁸ Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük. ⁴⁹ Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. ⁵⁰ Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! ⁵¹ Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. ⁵² Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt. ⁵³ A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek. ⁵⁴ Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt, ⁵⁵ és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt. ⁵⁶

Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.

Megfigyelés+Személyes: Képzeld bele magad a 12 tanítvány helyzetébe (6,7-13)! Te mit tartottál volna fontosnak magaddal vinni egy ilyen komoly küldetésre?
Figyeld meg, Jézus mit tartott fontosnak! Előfordul-e, hogy fontosnak tartasz az élethez olyan dolgokat, amiket Jézus nem feltétlenül tartana fontosnak?
Következtetés+Személyes: Hogyan kellett volna okulniuk a tanítványoknak a kenyerekből (6,52)? Mit cselekedtek volna másképpen, ha okulnak? Te hogyan viselkedtél volna a helyükben a tengeren? Hogyan viselkedsz a mindennapokban?