671. nap

Márk 10

¹

Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

² Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania? ³ Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes? ⁴ Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást. ⁵ Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, ⁶ mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert. ⁷ Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, ⁸ és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. ⁹ Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza! ¹⁰ Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről. ¹¹ Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben; ¹² és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el. ¹³

Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

¹⁴ Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁵ Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. ¹⁶ Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. ¹⁷ Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ¹⁸ Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. ¹⁹ Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” ²⁰

Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

²¹ Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! ²² A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. ²³ Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! ²⁴ A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! ²⁵ Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. ²⁶ Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? ²⁷ Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. ²⁸ Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. ²⁹ Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, ³⁰ az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. ³¹ De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. ³² Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: ³³ Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, ³⁴ kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad. ³⁵ Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. ³⁶ Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? ³⁷ Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. ³⁸ Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? ³⁹ Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, ⁴⁰ de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. ⁴¹ Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. ⁴² De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. ⁴³ De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; ⁴⁴ és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! ⁴⁵ Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. ⁴⁶

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett.

⁴⁷

Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!

⁴⁸

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

⁴⁹

Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!

⁵⁰

Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.

⁵¹

Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.

⁵²

Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.

Márk 11

¹

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt,

² és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! ³

Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.

⁴ Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. ⁵ Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? ⁶ Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. ⁷ Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸ Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; ⁹ az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! ¹⁰ Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! ¹¹ Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. ¹² Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, ¹³

és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje.

¹⁴ Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt. ¹⁵

Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak és vettek, felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit,

¹⁶ és nem engedte, hogy bármit is átvigyenek a templomon. ¹⁷ Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek. ¹⁸ Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. ¹⁹ És amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból. ²⁰ Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. ²¹ Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. ²² Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! ²³ Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. ²⁴ Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. ²⁵ És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶ Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket. ²⁷ Ismét bementek Jeruzsálembe. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, ²⁸ és így szóltak hozzá: Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél? ²⁹ Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ³⁰ Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Válaszoljatok nekem! ³¹ Azok pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani, akkor miért nem hittetek neki? ³² Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt. ³³ Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus pedig ezt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

Két vak volt, Márk a kettő közül csak a lármásabbat említi.
Jézus Jerikóba befelé és onnan kifelé is gyógyított vakokat.
Két Jerikó volt, egy régi és egy (heródesi) új város, az esemény pedig a két város között történt (hogy az óváros Jézus idejében lakott lett volna, nem lehet bizonyítani).
A történet nyilván szemtanúk elbeszélésén alapszik, s elképzelhető, hogy a különböző szemtanúk különböző módon emlékeztek vissza.
Következtetés: Gondolkozz el a 10,1-12 alapján a házasságról! Jézus mit gondol a válásról és az újraházasodásról? Te mit gondolsz ezekről? Egyezik a te gondolkozásmódod Jézuséval? Ha nem, miért nem? Ha az elválás és újraházasodás bűn (ráadásul nem is kicsi), akkor vajon mi lehet Isten akarata a „tönkrement” házasságokkal?
Következtetés: Szerinted mit jelentenek a 14,15 versek?
Megfigyelés: Gondolkozz el a ma olvasott rész szereplőinek tanítványsággal, Jézus (Isten) követésével kapcsolatos hozzáállásán! (gazdag ifjú, Péter, Zebedeus fiai)
Személyes: Te hogyan látod a saját életedet? Akarod követni Istent? Miért? Hasonlít a hozzáállásod a ma olvasottak közül valamelyikhez?