693. nap

Jób 15

¹ Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: ² Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? ³ Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? ⁴ Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. ⁵

A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.

⁶ Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. ⁷ Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? ⁸ Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? ⁹ Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? ¹⁰ Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. ¹¹ Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? ¹² Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, ¹³ hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? ¹⁴ Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? ¹⁵ Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. ¹⁶ Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! ¹⁷ Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, ¹⁸ amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. ¹⁹ Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. ²⁰ Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. ²¹ Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. ²² Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. ²³ Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. ²⁴ Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, ²⁵ mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. ²⁶ Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. ²⁷ Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, ²⁸ pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. ²⁹ Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. ³⁰ Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. ³¹ Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. ³² Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, ³³ úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. ³⁴ Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. ³⁵ Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.

Jób 16

¹ Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ² Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! ³ Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? ⁴ Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. ⁵ Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. ⁶ Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; ⁷ mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. ⁸ Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. ⁹ Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. ¹⁰ Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. ¹¹ Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. ¹² Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. ¹³ Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. ¹⁴ Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. ¹⁵ Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. ¹⁶ Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. ¹⁷ Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. ¹⁸ Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! ¹⁹ Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. ²⁰ Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, ²¹ hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. ²² Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

Jób 17

¹ Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető! ² Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. ³ Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? ⁴ Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. ⁵ Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: ⁶ így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. ⁷ Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. ⁸ Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. ⁹ De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. ¹⁰ De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek! ¹¹ Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. ¹² Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. ¹³

Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,

¹⁴

ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,

¹⁵ hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? ¹⁶ Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

A 15. fejezettel a három barát és Jób beszélgetésének második „köre” kezdődik meg. Miután a barátok belátták, hogy Jób hajthatatlan maradt, nem hajolt meg érveik súlya alatt, ismét szót kérnek. A sorban ismét Elifáz az első. Elifáz már a szokásos keleti udvariassági formákat is elhagyva támadja tovább Jóbot.
Jób is másféle hangot üt meg barátaival szemben, ahogy ők is vele szemben. Hangja sokkal szenvedélyesebb.
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Elifáz!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!