694. nap

Jób 18

¹ Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ²

Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!

³

Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?

⁴ Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? ⁵ Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. ⁶ Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. ⁷ Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. ⁸ Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. ⁹ Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. ¹⁰ Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. ¹¹ Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. ¹² Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. ¹³ Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. ¹⁴

Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.

¹⁵ Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. ¹⁶ Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. ¹⁷ Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. ¹⁸ Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. ¹⁹ Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. ²⁰ Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. ²¹ Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.

Jób 19

¹ Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ² Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal? ³ Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? ⁴ Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. ⁵ Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, ⁶ akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. ⁷ Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. ⁸ Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, sötétbe burkolta ösvényeimet. ⁹ Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. ¹⁰ Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát. ¹¹ Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. ¹² Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. ¹³ Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. ¹⁴ Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. ¹⁵ A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. ¹⁶ Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. ¹⁷ Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. ¹⁸ Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom. ¹⁹ Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. ²⁰ Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül. ²¹ Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! ²² Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? ²³ Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, ²⁴ vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! ²⁵

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,

²⁶

és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.

²⁷

Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek.

²⁸ Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, ²⁹ akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.

Bildád is – Elifázhoz hasonlóan letesz a vigasztalás lehetőségéről, és még keményebben ostorozza Jóbot. Jóbot szinte őrültként kezeli, aki szenvedésben szeretné az egész világrendet felforgatni.
Érdekes módon Jób minél jobban elfordul barátaitól, annál inkább növekszik benne Isten iránti bizodalma. Beszédében eljut addig, hogy problémái biztosan meg fognak oldódni, de lehet, hogy nem itt a földön, hanem csak a halál után. Beszédében fő fájdalma az, hogy mindenki elhagyta őt. (felsorolás: 13,19. vers)
Jób, az ő hitvallásában természetesen Istenre gondol, amikor megváltóról beszél. Reménysége az, hogy Isten, ha nem is e földi életben, de be fogja bizonyítani ártatlanságát, helyreállítja hírnevét.
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Bildád!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!
Következtetés: Mit gondolsz, miért bízik egyre inkább Istenben Jób?
Személyes: Te magad hogyan gondolkodsz arról, hogy az élet nem mindig tisztességes velünk – lehet, hogy csak a halálunk után derül ki, hogy rendes emberek voltunk? (l. Préd 9,1-2)