696. nap
Jób 22
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. 3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? 4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? 5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! 6 Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket. 7 A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. 10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád. 11 Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el. 12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! 13 És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? 14 Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.” 15 Az ősidők ösvényét akarod követni, amelyet álnok emberek tapostak, 16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? 17 Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható, 18 hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! – 19 Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket: 20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is! 21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. 22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból, 24 porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat, 25 akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd. 26 Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled. 27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. 28 Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat. 29 Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. 30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.Jób 23
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat. 3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, 4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, 5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem: 6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen? 7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. 8 De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 10 De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. 11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. 13 De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván. 14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. 15 Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle. 16 Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem. 17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.Jób 24
1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 4 Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 5 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 9Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.
10 Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel.
15A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát.
16Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. 19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. 21Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében. 23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. 24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. 25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?Jegyzetek
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Elifáz!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!
Következtetés: Milyen világ- ill. istenkép rajzolódik ki a mai szakaszból?