699. nap

Jób 32

¹ Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. ² Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. ³

De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.

⁴ Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. ⁵ De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott. ⁶ Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. ⁷ Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. ⁸ De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. ⁹ Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. ¹⁰ Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. ¹¹ Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. ¹² Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. ¹³ Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. ¹⁴ Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. ¹⁵ Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. ¹⁶ Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. ¹⁷ Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! ¹⁸ Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek. ¹⁹ Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő. ²⁰ Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. ²¹ Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. ²² Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.

Jób 33

¹ Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! ² Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. ³ Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. ⁴ Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. ⁵ Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! ⁶ Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. ⁷ Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. ⁸ Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: ⁹ „Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, ¹⁰ Isten mégis talál bennem kivetnivalót, ellenségének tekint engem, ¹¹ béklyót tett a lábamra, szemmel tartja minden ösvényemet.” ¹² Erre azt felelem, hogy nincsen igazad, mert nagyobb az Isten a halandó embernél. ¹³ Miért vádoltad azzal, hogy egyetlen szóra sem felel? ¹⁴ Hiszen szól az Isten így is meg úgy is, de az emberek nem törődnek vele. ¹⁵ Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, ¹⁶ akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeit pecsétjével hitelesíti. ¹⁷ Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg őt a kevélységtől. ¹⁸ Így akarja lelkét megóvni a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. ¹⁹ Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. ²⁰ Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. ²¹ Lesoványodik, húsa már alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. ²² Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. ²³ Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét, ²⁴ akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! ²⁵ Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága! ²⁶ Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak. ²⁷ Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. ²⁸ Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködhessen. ²⁹ Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, ³⁰ hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. ³¹ Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! ³² Ha lesz mondanivalód, válaszolj; beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. ³³ Ha pedig nem lesz, akkor hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítalak.

Elihú Jób negyedik barátja. Ő a legfiatalabb. Hasonló gondolatokat vall, mint Jób másik három barátja, de mondanivalója abban más, hogy a szenvedést nemcsak mint büntetést láttatja, hanem mint Isten jóra nevelő eszközét is.
Személyes: Mit gondolsz, igaza van-e Elihúnak?