7. nap

1 Mózes 12

¹ Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! ² Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. ³ Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. ⁴ Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. ⁵ Fogta Abrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akire Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. ⁶ Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön. ⁷ Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. ⁸ Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. ⁹ Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé. ¹⁰ Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. ¹¹ Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy. ¹² Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. ¹³ Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad! ¹⁴ Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. ¹⁵ A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. ¹⁶ Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi. ¹⁷ De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. ¹⁸ Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? ¹⁹ Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! ²⁰ Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

1 Mózes 13

¹ Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. ² Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. ³ A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, ⁴ annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. ⁵ De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, ⁶ és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. ⁷ Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. ⁸ Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! ⁹ Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. ¹⁰ Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. ¹¹ Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. ¹² Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. ¹³ A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt. ¹⁴ Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. ¹⁵ Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. ¹⁶ Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. ¹⁷ Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! ¹⁸ Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az ÚRnak.

Példabeszédek 1

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. ² Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! ³ Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! ⁴ Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. ⁵ Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, ⁶ és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. ⁷ Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. ⁸ Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, ⁹ mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! ¹⁰ Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! ¹¹ Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. ¹² Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! ¹³ Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. ¹⁴ Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! ¹⁵ Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! ¹⁶ Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek. ¹⁷ De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé. ¹⁸ Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak. ¹⁹ Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.

Megfigyelés+Következtetés: Ezekben és a következő fejezetekben Abrám és Lót életútja párhuzamba van állítva. Kísérjük végig a két utat! Hasonlítsuk össze Ábrahám és Lót hozzáállását a különböző problémákhoz, élethelyzetekhez!
Következtetés+Személyes: Szerinted mi a magyarázata annak, hogy Ábrahám egy hitből fakadó döntés után újból hitetlenségből fakadó döntést hoz? Miben tudok azonosulni Ábrahám “szomorú kitérőjével”? El tudom-e fogadni, hogy szomorú kitérőim nemcsak rám, hanem másokra is hatással vannak?
Személyes: Péld.: “a bölcsességet és az intést csak a bolondok vetik meg”. Milyen dolgokra vágyunk manapság? Hányadik helyen áll a sorban a bölcsesség?