703. nap

Jób 38

¹ Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: ² Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? ³ Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! ⁴ Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! ⁵ Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? ⁶

Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,

⁷ amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? ⁸ Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, ⁹ amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, ¹⁰ amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, ¹¹ és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! ¹² Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, ¹³ hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? ¹⁴ Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. ¹⁵ Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. ¹⁶ Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? ¹⁷ Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? ¹⁸ Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! ¹⁹ Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? ²⁰ Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? ²¹ Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! ²² Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? ²³ A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. ²⁴ Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? ²⁵ Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, ²⁶ hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, ²⁷ hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? ²⁸ Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? ²⁹ Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? ³⁰ Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. ³¹ Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? ³² Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? ³³ Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? ³⁴ El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? ³⁵ Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? ³⁶ Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? ³⁷ Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, ³⁸ ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? ³⁹

Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,

⁴⁰ amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? ⁴¹ Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?

Jób 39

¹

Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

²

Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

³

Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

⁴

Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

⁵ Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? ⁶ A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. ⁷ Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. ⁸ A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. ⁹ Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? ¹⁰ Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? ¹¹ Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? ¹² Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? ¹³ Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! ¹⁴ A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. ¹⁵ Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. ¹⁶ Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. ¹⁷ Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. ¹⁸ De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. ¹⁹ Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? ²⁰ Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. ²¹ Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. ²² Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. ²³ Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. ²⁴ Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. ²⁵ Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. ²⁶ A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ²⁷ A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? ²⁸ Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. ²⁹ Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. ³⁰ Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

Jób annyiszor elképzelte, hogy hogyan zárul majd le szerencsétlen élete. Annyiszor próbálta Istent rávenni a megszólalásra, ám Isten hallgatott. Készült Isten ítélőszéke elé, és most Isten megjelenik neki. Nem úgy, ahogy barátai ígérték: pusztító ellenségként, hanem azért, hogy Jóbot tanítsa.
Tulajdonképpen a 38. versig az élettelen világban mutatja meg Isten az Ő dicsőségét Jóbnak, majd a 39. verssel kezdődően az élővilágot láttatja, amiről szintén kiderül, hogy Jób semmit nem ismer belőle. Ehhez az egységhez kapcsolódik a 39. rész is.
A következő versekben a pusztában élő állatokat láttatja, azok szilajságát, erejét jó és rossz tulajdonságaikat. Azt is, különösen a lóra tekintve, hogy némely tulajdonságában felülmúlja az embert.
Megfigyelés: Foglald össze, hogy mit mond Isten Jóbnak?
Következtetés+Személyes: Hogyan érezhette magát Jób e szavak hallatán? Te hogyan érezted volna magad a helyében?