703. nap
Jób 38
1 Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? 3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? 8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, 9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, 10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, 11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! 12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, 13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? 14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. 15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 17 Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? 18 Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! 19 Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? 20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? 21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! 22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24 Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? 25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, 26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? 28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? 29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? 30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. 31 Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? 32 Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? 33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? 34 El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36 Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? 37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? 39Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,
40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?Jób 39
1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
3Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? 6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8 A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? 10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? 12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? 13 Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! 14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15 Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. 16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. 17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. 18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.Jegyzetek
Jób annyiszor elképzelte, hogy hogyan zárul majd le szerencsétlen élete. Annyiszor próbálta Istent rávenni a megszólalásra, ám Isten hallgatott. Készült Isten ítélőszéke elé, és most Isten megjelenik neki. Nem úgy, ahogy barátai ígérték: pusztító ellenségként, hanem azért, hogy Jóbot tanítsa.
Tulajdonképpen a 38. versig az élettelen világban mutatja meg Isten az Ő dicsőségét Jóbnak, majd a 39. verssel kezdődően az élővilágot láttatja, amiről szintén kiderül, hogy Jób semmit nem ismer belőle. Ehhez az egységhez kapcsolódik a 39. rész is.
A következő versekben a pusztában élő állatokat láttatja, azok szilajságát, erejét jó és rossz tulajdonságaikat. Azt is, különösen a lóra tekintve, hogy némely tulajdonságában felülmúlja az embert.
Megfigyelés: Foglald össze, hogy mit mond Isten Jóbnak?
Következtetés+Személyes: Hogyan érezhette magát Jób e szavak hallatán? Te hogyan érezted volna magad a helyében?
Tulajdonképpen a 38. versig az élettelen világban mutatja meg Isten az Ő dicsőségét Jóbnak, majd a 39. verssel kezdődően az élővilágot láttatja, amiről szintén kiderül, hogy Jób semmit nem ismer belőle. Ehhez az egységhez kapcsolódik a 39. rész is.
A következő versekben a pusztában élő állatokat láttatja, azok szilajságát, erejét jó és rossz tulajdonságaikat. Azt is, különösen a lóra tekintve, hogy némely tulajdonságában felülmúlja az embert.
Megfigyelés: Foglald össze, hogy mit mond Isten Jóbnak?
Következtetés+Személyes: Hogyan érezhette magát Jób e szavak hallatán? Te hogyan érezted volna magad a helyében?