706. nap
Énekek Éneke 1
1Énekek éneke. Salamoné.
2Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál!
3Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok.
4Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!
5Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.
6Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.
7Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?
8Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!
9A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!
10Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.
11Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.
12Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.
13Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.
14Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem.
15De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.
16Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.
17Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.
Énekek Éneke 2
1A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. 3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 4Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!
Jegyzetek
Következtetés: Próbáld megállapítani, hogy mikor ki beszél!
Következtetés: Leszűrhetünk-e a szakaszból valamilyen alapelvet a párválasztással kapcsolatban? Miért van szükség a szexuális vágyak feletti önuralomra?
Következtetés+Személyes: Ha feltételezzük, hogy ezek a versek az Isten ember iránti szerelméről szólnak, akkor milyen ez a szeretet? Adj hálát Isten szeretetéért!