82. nap

2 Mózes 32

¹ Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. ² Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! ³ Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. ⁴ Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. ⁵ Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az ÚR ünnepe lesz! ⁶

Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.

⁷ Ekkor így beszélt Mózeshez az ÚR: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. ⁸ Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. ⁹ Majd ezt mondta Mózesnek az ÚR: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. ¹⁰ Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek. ¹¹ Mózes azonban így esedezett Istenéhez, az ÚRhoz: Miért lángolt fel a haragod, URam, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? ¹² Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt! ¹³ Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, amikor megígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, és az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom, örökké az ő birtokukban lesz. ¹⁴ Ekkor szánalomra indult az ÚR, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyről beszélt. ¹⁵ Mózes azután megfordult, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. ¹⁶ A táblákat Isten készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt. ¹⁷ Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Csatazaj hallatszik a táborból! ¹⁸ De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek énekének hangja, dalolás hangját hallom én! ¹⁹ Amikor a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. ²⁰

Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival.

²¹ Majd ezt kérdezte Mózes Árontól: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! ²² Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. ²³ Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból. ²⁴ Erre azt mondtam nekik: Akinek van aranya, szedje le magáról! Ők ide is adták nekem, én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. ²⁵ Amikor látta Mózes, hogy a nép így elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, ²⁶ odaállt Mózes a tábor kapujába, és így kiáltott: Ide hozzám, aki az ÚRé! Erre Lévi fiai mind odagyűltek hozzá. ²⁷ Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössön mindenki kardot az oldalára! Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! ²⁸ Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. ²⁹ Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok. ³⁰ Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek most az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. ³¹ Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának. ³² Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! ³³ Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. ³⁴ Most azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam: íme, az én angyalom megy majd előtted. De a számonkérés napján számon kérem majd a vétküket. ³⁵

És megverte az ÚR a népet, amiért azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített.

Ebben a fejezetben megfigyelhetjük mind Mózes szeretetét, mind haragját. Hogy fér össze ez a kettő? És a mi életünkben? Szoktunk így könyörögni valakikért, ahogy itt Mózes? Miért és mikor kap el bennünket az indulat?