108. nap

3 Mózes 25

¹ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR a Sínai-hegyen: ² Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek is az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. ³ Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését. ⁴ De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. ⁵ Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára. ⁶ De ami egyebet a föld a nyugalma idején terem, legyen a táplálékotok: neked, szolgádnak és szolgálóleányodnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek ⁷ meg jószágodnak és a földeden élő vadállatoknak; minden, amit terem, legyen az eledeletek. ⁸ Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. ⁹ Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. ¹⁰ Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. ¹¹ Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arrassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! ¹² Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. ¹³ Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához. ¹⁴ Ha eladsz honfitársadnak valamit, vagy vásárolsz valamit honfitársadtól, ne csapjátok be egymást! ¹⁵ Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. ¹⁶ Ha több esztendő van hátra, többet fizess érte, ha kevesebb van hátra, kevesebbet fizess, hiszen az évek számának megfelelő termést adja el neked. ¹⁷ Ne csapjátok be honfitársatokat! Féld Istenedet! Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. ¹⁸ Teljesítsétek rendelkezéseimet, tartsátok be törvényeimet, és teljesítsétek azokat! Akkor biztonságban lakhattok azon a földön, ¹⁹ a föld pedig megadja gyümölcsét, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta. ²⁰ Ha pedig azt kérdeznétek: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be? ²¹ Én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni. ²² Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből ehettek egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből ehettek majd. ²³ A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam. ²⁴ Ezért az egész országban, ami a birtokotokban van, tegyétek visszaválthatóvá a földet. ²⁵ Ha testvéred elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a megváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa ki azt, amit a testvére eladott. ²⁶ Ha pedig valakinek nincs megváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, ²⁷ számítsa le az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és a birtoka szálljon vissza rá. ²⁸ De ha nincs neki annyi, amennyit vissza kellene fizetnie, akkor maradjon az eladott föld a vevőnél az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban legyen ismét az övé a birtoka. ²⁹ Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladástól számítva egy teljes évig: ennyi ideje legyen visszaváltani. ³⁰ De ha nem váltják vissza egy teljes év elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. ³¹ A falvakban, amelyek nincsenek kőfallal körülvéve, a házakat a mezei földekhez kell számítani: legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen. ³² A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városokban a házak legyenek bármikor visszaválthatók a léviták számára. ³³ De ha a léviták közül nem is váltja vissza magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokukban levő városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. ³⁴ A városaikhoz tartozó mezőket azonban nem adhatják el, mert az örökre az ő birtokuk. ³⁵ Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted. ³⁶ Ne szedj tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted! ³⁷ Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára add neki az élelmedet! ³⁸ Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. ³⁹ Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. ⁴⁰ Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. ⁴¹ Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához. ⁴² Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat. ⁴³ Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő! ⁴⁴ Rabszolgáid és rabszolganőid a körülötted lakó népekből legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és rabszolganőt. ⁴⁵ A közöttetek tartózkodó betelepültek gyermekei közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségeikből azok közül is, akik az országotokban születtek: ezek a ti tulajdonotok lehetnek. ⁴⁶ Örökségül hagyhatjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, és dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül! ⁴⁷ Ha a jövevény vagy betelepült vagyont szerez melletted, testvéred viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy betelepültnek, vagy valakinek, aki egy jövevény nemzetségéből származik, ⁴⁸ bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt. ⁴⁹ Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is visszaválthatja. ⁵⁰ Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási árából vonják le a nála töltött éveket úgy, mintha napszámosként lett volna nála. ⁵¹ Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíjával a saját vételárát. ⁵² Ha pedig egy-két év maradt már csak hátra az örömünnep évéig, akkor számítsák azt be neki, és az éveinek megfelelően fizesse meg a váltságdíját. ⁵³ Adott évre elszegődött napszámosként legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára! ⁵⁴ Ha pedig nem váltják vissza így, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt. ⁵⁵ Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

Zsoltárok 72

¹ Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, ² hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen az elesetteket. ³ Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! ⁴ Szolgáltasson igazságot a nép elesettjeinek, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! ⁵ Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! ⁶ Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja a földet: ⁷ úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold. ⁸ Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig. ⁹ Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! ¹⁰ Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szebá királyai fizessenek adót! ¹¹ Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet! ¹² Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és az elesettet, akinek nincsen támasza. ¹³ Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. ¹⁴ Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. ¹⁵ Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt mindennap! ¹⁶ Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű! ¹⁷ Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! ¹⁸ Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! ¹⁹ Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. ²⁰ Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.

A mai szakaszban sok törvény szokatlan lehet nekünk (tényleg visszaszállt majd minden vagyon az 50. évben?!). Biblián kívüli iratok utalnak arra, hogy tényleg működtek ezek a törvények Izrael történetében (sajnos hozzá kell tenni, hogy csak többé-kevésbé), másrészt abban a korban nem is számítottak furcsának ezek a törvények, sok környező népnél voltak hasonló rendelkezések. Gyakran hoznak természettudományos magyarázatot: ‘jó a földnek, ha időnként nem művelik’. Ez kétség kívül igaz, azonban az Ige elsősorban máshogy indokol. Az Ige szerint Isten miért hozta ezeket a törvényeket?
Megfigyelés+Személyes: Zsolt.: Milyen alapelvek jelennek meg ebben a fejezetben a vagyonnal, ill. az emberekkel való bánásmóddal kapcsolatban, amikre a mai társadalomban is szükség lenne? Te mit tudsz tenni (mondjuk holnap) azért, hogy ezek az elvek megjelenjenek a társadalomban?
Személyes: Zsolt. : A zsoltár alapján gondolkozz el azon, mit kérhetsz, ha az ország/város/egyetem vezetőiért imádkozol?