115. nap

Zsidókhoz írt levél 8

¹ Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; ² annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. ³ Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. ⁴ Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. ⁵ Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.” ⁶ Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. ⁷

Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra.

⁸ Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; ⁹ nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. ¹⁰ De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. ¹¹ Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. ¹² Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” ¹³ Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Zsidókhoz írt levél 9

¹ Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. ² Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. ³ A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: ⁴

ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái,

⁵ fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. ⁶ Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, ⁷ a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. ⁸ A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. ⁹ Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. ¹⁰ Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők. ¹¹ Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. ¹² Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. ¹³ Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, ¹⁴

akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

¹⁵ Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. ¹⁶

Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie;

¹⁷ mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. ¹⁸ Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. ¹⁹ Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet ²⁰ e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra. ²¹ Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. ²² A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. ²³ Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. ²⁴ Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. ²⁵ Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, ²⁶ mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. ²⁷ És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, ²⁸ úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Zsidókhoz írt levél 10

¹ Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. ² Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. ³ De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. ⁴ Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. ⁵ Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; ⁶ égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. ⁷ Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” ⁸ Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz” (ezeket a törvény szerint mutatják be), ⁹ de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: ¹⁰ Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. ¹¹ Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. ¹² Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, ¹³ és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. ¹⁴ Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ¹⁵ De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: ¹⁶ „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, ¹⁷ bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” ¹⁸ Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.

Zsoltárok 40

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára. ² Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. ³ Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. ⁴ Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. ⁵ Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. ⁶ URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. ⁷ Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. ⁸ Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. ⁹ Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. ¹⁰ Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! ¹¹ Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. ¹² URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! ¹³ Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. ¹⁴ Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre! ¹⁵ Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! ¹⁶ Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! ¹⁷ Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! ¹⁸ Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!

Megfigyelés: ‘Holt cselekedetek’ hol találkoztunk eddig ezzel a kifejezéssel a levélben? Kísérjük végig ez alapján a gondolatmenetet!
Következtetés: Krisztus vére eltörölte a bűnöket. Ezek szerint nem szabadna bűntudatot éreznünk (10,2)? Hogyan kellene szerinted hozzáállnunk a bűntudathoz?
Személyes: Zsolt.: Mikor élted át legutóbb Isten szabadítását? (1,8)
Következtetés: Kikről szólnak a 7,11 versek?