140. nap

4 Mózes 20

¹⁴ Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. ¹⁵ Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. ¹⁶ Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban. ¹⁷

Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden.

¹⁸ Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened. ¹⁹ Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. ²⁰ De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. ²¹ Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie. ²² Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez. ²³ És ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán: ²⁴ Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél. ²⁵ Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre! ²⁶ Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül! ²⁷ Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az ÚR. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára, ²⁸ Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről. ²⁹

Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.

4 Mózes 21

¹ Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. ² Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. ³

Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.

⁴ Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, ⁵ és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! ⁶ Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. ⁷ Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. ⁸ Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. ⁹ Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. ¹⁰

Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.

¹¹

Majd elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, abban a pusztában, amely Móábtól keletre van.

¹²

Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.

¹³

Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak területén eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.

¹⁴

Ezért van szó az ÚR harcainak könyvében a Szúfában fekvő Váhébról, a völgyekről, az Arnónról,

¹⁵

a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és Móáb határáig nyúlnak.

¹⁶

Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki.

¹⁷

Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!

¹⁸

Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal. A pusztából Mattánába mentek,

¹⁹

Mattánából Nahalíélba, Nahalíélból pedig Bámótba.

²⁰

Bámótból abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van a Piszgá csúcsánál, mely a sivatagra néz.

²¹

Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:

²² Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. ²³ De Szíhón nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon a területén. Összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. ²⁴ De Izráel kardélre hányta őt, és birtokba vette az országát az Arnóntól a Jabbókig, az ammóniakig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa. ²⁵ Elfoglalta Izráel mindezeket a városokat, és beköltözött Izráel az emóriak összes városába: Hesbónba is, meg a hozzá tartozó falvakba. ²⁶ Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig. ²⁷ Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! ²⁸ Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait. ²⁹

Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiait földönfutókká tette, leányait az emóri király, Szíhón foglyaivá.

³⁰ Lőttünk rájuk, és elpusztult Hesbón Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. ³¹ Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén. ³² Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. ³³ Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreíben. ³⁴ Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt! Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. ³⁵ És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Országát pedig birtokba vették.

Példabeszédek 11

¹ A hamis mérleget utálja az ÚR, de a pontos súlyt kedveli. ² Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. ³ A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. ⁴ Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól.

A most következő részhez lásd a 12. mellékletet. Fontos megjegyezni, hogy sok település pontos azonosítása ma már lehetetlen, így a térkép adatai csak tájékoztató jellegűek.
Megfigyelés: Nézzük át, mely népekkel és milyen módon találkozott a mai szakaszban Izrael. Eddig már sokszor olvastunk Izrael zúgolódásáról és Isten válaszáról.
Következtetés+Személyes: Milyen tanulságokat vonhatunk le ezekből a versekből (zúgolódás: 11,1.4,5; 14,1-3; 16,3.13,14.41; 22,2-5; válaszok: 11,1-2,31-34; 14,22-23,31-35; 16,32.35,47; 17,10; 20,8)?
Következtetés: A kígyókkal kapcsolatos problémát Isten úgy is megoldhatta volna, hogy egyszerűen eltünteti a kígyókat. Vajon miért nem ezt tette?
Személyes: A te életedben milyen nehézség(ek) van(nak), ami(ke)t Isten nem vesz el tőled? Vajon miért? (Természetesen akárcsak a többi kérdés esetében, itt is igaz: nem biztos, hogy lehet rá válaszolni.)
Személyes: Péld.: Mindig teljesen ‘pontos a mérleged’?