143. nap

4 Mózes 27

¹

Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

²

Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé meg a fejedelmek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták:

³

Apánk meghalt a pusztában. De nem tartozott azokhoz, akik összefogtak az ÚR ellen, azaz Kórah csoportjához, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak.

⁴

Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk birtokot apánk testvérei között!

⁵

Mózes az ÚR elé vitte ügyüket,

⁶

az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek:

⁷

Igazuk van Celofhád leányainak. Adj nekik örökségül birtokot apjuk testvérei között: juttasd nekik apjuk örökségét!

⁸

Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák örökségét a leányának.

⁹

Ha leánya sincs, adjátok az örökségét a testvéreinek,

¹⁰

ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökségét apja testvéreinek.

¹¹

Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökségét annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokona, legyen az az ő tulajdona. Legyen ez a törvény rendelkezése Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.

¹²

Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárím-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.

¹³ Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeid mellé, ahogy odakerült testvéred, Áron, ¹⁴ mert fellázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem mutattátok fel szentségemet előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában. ¹⁵ Ekkor Mózes így beszélt az ÚRhoz: ¹⁶ Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. ¹⁷ Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az ÚR közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. ¹⁸ Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, ¹⁹ állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. ²⁰ Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. ²¹ De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az ÚRtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. ²² Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, ²³ rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan Mózes által megmondta az ÚR.

Zsoltárok 71

¹ Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! ² Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! ³ Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. ⁴ Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! ⁵ Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. ⁶ Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. ⁷ Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. ⁸ Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. ⁹ Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! ¹⁰ Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: ¹¹ Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! ¹² Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! ¹³ Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! ¹⁴ Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. ¹⁵ Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. ¹⁶ Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. ¹⁷ Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. ¹⁸ Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. ¹⁹ Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? ²⁰ Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. ²¹ Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. ²² Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! ²³ Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. ²⁴ Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

Következtetés: Mit szólsz ahhoz, ahogyan Mózes reagált a hírre, hogy hamarosan meghal? Ebben a szövegösszefüggésben mit jelenthet a ‘lélek’ szó (16. és 18. versek)?