147. nap

4 Mózes 32

¹ Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra, ² odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták: ³

Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

⁴ az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak. ⁵ Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon! ⁶ Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! ⁷ Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott az ÚR? ⁸ Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot. ⁹ Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR. ¹⁰ Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és ezt az esküt tette: ¹¹ Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen, ¹² kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték az URat. ¹³ Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. ¹⁴ És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?! ¹⁵ Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok! ¹⁶ Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak, ¹⁷ aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt. ¹⁸ Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét. ¹⁹ Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten. ²⁰ Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt, ²¹ és minden fegyveresetek átkel a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől, ²² és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet az ÚR előtt. ²³ De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése. ²⁴ Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg! ²⁵ Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk! ²⁶ Gyermekeink, asszonyaink, jószágunk és az összes állatunk ott marad Gileád városaiban. ²⁷ Szolgáid pedig mindnyájan hadba szállnak az ÚR előtt, fölfegyverkezve a harcra, amint kívánod, uram. ²⁸ Mózes ekkor parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek velük kapcsolatban. ²⁹ Ezt mondta nekik Mózes: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol előttetek az a föld, akkor adjátok nekik Gileád földjét birtokul. ³⁰ Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek, Kánaán földjén kapjanak birtokot. ³¹ Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR szolgáidnak megmondta. ³² Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de az örökségül kapott birtokunk legyen itt, a Jordánon innen. ³³

Mózes tehát nekik, Gád és Rúben fiainak meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet városaival és a városok körüli területekkel együtt.

³⁴

Gád fiai fölépítették Díbónt, Atárótot és Aróért,

³⁵

Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,

³⁶

Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a megerősített városokat és a juhok aklait.

³⁷

Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátajimot,

³⁸

Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.

³⁹

Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, elfoglalták azt, és kiűzték az ott lakó emóriakat.

⁴⁰

Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, aki letelepedett ott.

⁴¹

Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta az emóriak sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.

⁴²

Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és saját magáról Nóbahnak nevezte el.

Példabeszédek 11

⁵ A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. ⁶ A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. ⁷ Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. ⁸ Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut.

Személyes: Nem kis dolog, amit Rúben és Gád megígért (és meg is tett): letelepedésük után is segítettek a honfoglalásban. Te adtál-e már hasonlóan nagy segítséget valakinek? Mondj példákat arra, hogy ma hogyan ‘áldozhatjuk fel’ magunkat testvéreinkért!