151. nap

Rómaiakhoz írt levél 1

¹

Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát,

² amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, ³ az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, ⁴ a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk, ⁵ általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, ⁶ akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai. ⁷ Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. ⁸ Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. ⁹ Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, ¹⁰ mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. ¹¹

Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek,

¹² azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által. ¹³ Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is. ¹⁴ Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. ¹⁵ Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. ¹⁶ Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. ¹⁷ Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” ¹⁸ Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, ¹⁹ mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. ²⁰ Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, ²¹ mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. ²² Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, ²³ és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. ²⁴ Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. ²⁵ Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. ²⁶ Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ²⁷ ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. ²⁸ És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. ²⁹ Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, ³⁰ rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, ³¹ kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. ³² Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.

Zsoltárok 9

¹ A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. ² Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. ³ Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges! ⁴ Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. ⁵ Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. ⁶ Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! ⁷ Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. ⁸ De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. ⁹ Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. ¹⁰ Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. ¹¹ Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. ¹² Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! ¹³ Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról. ¹⁴ Légy kegyelmes, URam, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, ¹⁵ hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! ¹⁶ Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. ¹⁷ Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) ¹⁸ A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. ¹⁹ Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye. ²⁰ Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! ²¹ Vigyél véghez, URam, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)

Megfigyelés: Figyeld meg a mai szakaszban a hív/elhív szavak előfordulását. Ki, kit, mire és miért hív(ott) el?
Személyes: Téged eddig kik, miért és mire hívtak el? Képzeld el, hogy nem a rómaiaknak íródott ez a levél, hanem neked. Így olvasva a 8,15 verseket, milyen érzéseid vannak? Ha Pál a te gyülekezetednek írna, szerinted hogyan írná át a 14. verset? Te milyen lelki ajándékokat adsz a többieknek, és milyeneket kapsz tőlük (11,12. versek)?