155. nap

Rómaiakhoz írt levél 7

⁷ Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” ⁸ De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. ⁹

Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt,

¹⁰

én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.

¹¹ Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa. ¹² A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. ¹³ Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. ¹⁴

Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája.

¹⁵

Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

¹⁶

Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.

¹⁷

Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.

¹⁹

Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.

²⁰

Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

²¹

Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem.

²²

Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,

²³

de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.

²⁴

Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?

²⁵

Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.

Zsoltárok 73

¹ Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! ² De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. ³ Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. ⁴ Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. ⁵ Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. ⁶ Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. ⁷ Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. ⁸ Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. ⁹ Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. ¹⁰ Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. ¹¹ Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? ¹² Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. ¹³ De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, ¹⁴ mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. ¹⁵ Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. ¹⁶ Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. ¹⁷ Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. ¹⁸ Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket! ¹⁹ Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. ²⁰ Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! ²¹ Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, ²² akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. ²³ De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. ²⁴ Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. ²⁵ Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. ²⁶ Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! ²⁷ Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! ²⁸ De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Sokunknak tényleg ez az elkeseredett küzdelem a tapasztalata.
Úgy tűnik, hogy nagyon személyes hangvételű az egész szakasz.
A 7,25b mintha az individuum jelen idejű vívódását foglalná össze.
Érvek amellett, hogy itt a zsidó nép tapasztalatáról van szó:
Az egész levél szövegkörnyezetébe jól beleillik: kezdi a zsidók-pogányok összehasonlításával, a 9. fejezettől ismét a zsidók-pogányok helyzetéről ír, és az 5,8. fejezetekben is sok zsidó elemet lehet felfedezni. Lehet, hogy ezeket a fejezeteket is valahogy a zsidó-pogány témán keresztül kell nézni.
A Róm. 7,7-25 végig a törvényről szól, a Lélek meg sincs említve. Ez inkább a zsidóság, mint egy keresztény ember helyzetét írja le teológiailag, még ha mi érzelmileg gyakran azonosulunk is ezzel a helyzettel.
A 7,25a lehet, hogy csak egy közbeékelés. Pál nem bírta megállni, hogy ne kiáltsa be a megoldást a problémára, amiről éppen beszél. A 25b-ben aztán visszatér a gondolatmenethez. Ha így van, ez nem egy elegáns megoldás Páltól, de hát ki mondta, hogy a Bibliában csak elegáns retorikai megoldásokkal találkozhatunk.
Személyes: Egyelőre ne essünk kétségbe, ha nem értjük tökéletesen ezt a fejezetet, inkább használjuk arra, hogy Isten elé álljunk Hogyan érzed magad, miközben ezeket a verseket olvasod? Mondd el érzéseidet Istennek! Ha ki szeretnél szabadulni a bűn hatalmából és győzelmes életet szeretnél élni, mondd el Istennek! Imádkozz keresztyén testvéreidért is, hogy Isten nekik is adjon bűneikből szabadulást.