156. nap

Rómaiakhoz írt levél 8

¹ Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, ² mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. ³ Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, ⁴ hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. ⁵ Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. ⁶ A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, ⁷ minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. ⁸ Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. ⁹ Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. ¹⁰ Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. ¹¹ Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. ¹² Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. ¹³ Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. ¹⁴ Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵ Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” ¹⁶ Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷ Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. ¹⁸ Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. ¹⁹

Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.

²⁰ A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, ²¹ hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. ²² Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. ²³ De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. ²⁴ Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? ²⁵ Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. ²⁶ Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. ²⁷

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.

²⁸

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.

²⁹ Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. ³⁰ Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. ³¹ Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ³² Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³ Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. ³⁴ Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. ³⁵ Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? ³⁶ Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” ³⁷ De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. ³⁸ Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, ³⁹ sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Zsoltárok 44

¹ A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. ² Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. ³ Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. ⁴ Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. ⁵ Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. ⁶ Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. ⁷ Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. ⁸ Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. ⁹ Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) ¹⁰ Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. ¹¹ Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. ¹² Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. ¹³ Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. ¹⁴ Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. ¹⁵ Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. ¹⁶ Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat ¹⁷ a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. ¹⁸ Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. ¹⁹ Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. ²⁰ Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. ²¹ Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, ²² nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. ²³ Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. ²⁴ Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! ²⁵ Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? ²⁶ Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. ²⁷ Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

Megfigyelés: A mai szakasz ismét visszatér az 5,2-ben felvetett témához (reménykedünk abban, hogy megkapjuk Isten dicsőségét, bár még ez nem látszik). Vizsgáljuk meg a mai szakaszt ebből a szempontból! Mit tudunk meg a ránk váró dicsőségről?
Következtetés: Hasonlítsuk össze a mai szakaszt az 5,1-11-gyel! Milyen közös gondolatok fordulnak elő a két szakaszban? Vajon ezekhez a gondolatokhoz hogyan kapcsolódik a 6,1-8,17 mondanivalója, ami ezek szerint mintegy beékelődik az 5. fejezetben elkezdett és a 8. fejezetben továbbvitt gondolatmenetbe?
Személyes: A 29,30. versek öt igével írják le, hogy mit tett velünk Isten. Melyek ezek az igék? Elmélkedjünk rajtuk (és most ne úgy, hogy az eleve elrendelés titkát próbáljuk begyömöszölni az agyunkba, hanem inkább úgy, hogy adjunk hálát Istennek mindazért, amit Ő tett velünk). A 8. fejezet végével egy szakaszhatárhoz értünk a levél gondolatmenetében. Csodálatos szavakkal fejeződik be ez a szakasz (38,39. versek, de az előzőek is), érdemes megtanulni őket.