191. nap

Józsué 5

¹³ Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? ¹⁴ Az pedig így felelt: Nem, én az ÚR seregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? ¹⁵ Az ÚR seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.

Józsué 6

¹ Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. ²

Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt.

³ Járjátok hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer: így tégy hat napon át! ⁴ Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt! A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket! ⁵ És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, törjön ki hatalmas csatakiáltásban az egész nép! Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. ⁶ Józsué, Nún fia hívatta tehát a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt. ⁷ A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, járjátok körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az Úr ládája előtt! ⁸ Úgy is történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr előtt vonult, és fújta a kürtöket, az Úr szövetségládája pedig utánuk haladt. ⁹ A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd pedig a láda után ment, és egyfolytában fújták a kürtöket. ¹⁰ A népnek azonban megparancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki csatakiáltásban. Akkor aztán kiáltozzatok! ¹¹ Körülvitette tehát az Úr ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. ¹² Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az Úr ládáját. ¹³ A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az Úr ládáját. Folyton fújták a kürtöket. ¹⁴ A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. ¹⁵ A hetedik napon pedig az történt, hogy pirkadatkor fölkeltek, és a szokott módon megkerülték a várost, most azonban hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. ¹⁶ Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost! ¹⁷ Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. ¹⁸ Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! ¹⁹ Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek. ²⁰ Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. ²¹ Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat. ²² A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki! ²³ Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. ²⁴ A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. ²⁵ A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. ²⁶ Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! ²⁷ Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.

Zsoltárok 10

¹ URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? ² A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. ³ Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. ⁴ Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. ⁵ Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. ⁶ Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. ⁷ Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. ⁸ Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. ⁹ Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. ¹⁰ Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. ¹¹ Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! ¹² Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! ¹³ Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! ¹⁴ Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. ¹⁵ Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! ¹⁶ Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. ¹⁷ Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, ¹⁸ véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

A Jerikóval kapcsolatos régészeti problémákhoz lásd a bevezetést.
Következtetés: Mit érezhetett Józsué, mikor az 5,13-15-ben leírtak megtörténtek vele?
Személyes: Mit érzünk mi, akiknek legalább akkora segítségünk van, mint Józsuénak?
Következtetés: Képzeld magad a jerikóiak helyébe! Mit gondolhattak, miközben a zsidók nap nap után némán, csak a kürt hangját hallatva kerülgették a várost? Képzeld magad a zsidók helyébe! Mit gondolhattak ők, akiknek valószínűleg nem lehetett precíz tudásuk a „haditervről”? Milyen leckét (leckéket) akarhatott Isten megtanítani a zsidóknak ezzel a furcsa haditervvel?
Személyes: Te milyen lelki harcokat harcolsz éppen most? Mit gondolsz, mennyire retteg tőled az ellenség?