212. nap

Bírák 5

¹ Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: ² A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az URat! ³ Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. ⁴ Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. ⁵ Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. ⁶ Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. ⁷ Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. ⁸

Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.

⁹

Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat!

¹⁰

Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek!

¹¹

Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe.

¹² Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia! ¹³ Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: ¹⁴

az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók,

¹⁵ Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. ¹⁶ Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. ¹⁷ Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. ¹⁸ De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. ¹⁹ Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el. ²⁰ Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. ²¹ A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd lelkem, teljes erővel! ²² Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! ²³

Átkozzátok Mérózt, mondta az ÚR angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a többi hőssel együtt!

²⁴ De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között. ²⁵ Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. ²⁶ Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. ²⁷ Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. ²⁸ Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját? ²⁹ Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait: ³⁰ Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak! ³¹ Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!És béke lett az országban negyven esztendeig.

Zsoltárok 68

¹ A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. ² Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. ³ Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. ⁴ De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. ⁵ Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! ⁶ Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. ⁷ Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. ⁸ Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) ⁹ rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. ¹⁰ Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. ¹¹ Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! ¹² Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: ¹³ A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. ¹⁴ Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. ¹⁵ Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. ¹⁶ Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. ¹⁷ Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! ¹⁸ Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. ¹⁹ Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! ²⁰ Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) ²¹ Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. ²² Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! ²³ Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, ²⁴ hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. ²⁵ Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. ²⁶ Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. ²⁷ Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! ²⁸ Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. ²⁹ Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, ³⁰ jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! ³¹ Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! ³² Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. ³³ Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.) ³⁴ Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! ³⁵ Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! ³⁶ Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!

Megfigyelés: Egy kis irodalom: milyen nekünk szokatlan eszközökkel él ez az ének? Készíts listát: mi az, ami teljesen érthetetlen az énekből, és mi az, amit értesz?
Következtetés: Vajon Isten miért íratta le a teljesen érthetetlen részeket is? Mit tudunk meg az énekből a különböző törzsek hozzáállásáról?
Megfigyelés: A 4,5. fejezetekben milyen szerepe volt a nőknek és milyen a férfiaknak? A 4. fejezet melyik főszereplőjét nem említi az ének? Miért?
Személyes: Te hogyan veszed tudomásul, ha kihagynak a dicsőségből? Aki nem szerepelt az énekben, az vajon hogyan vette tudomásul? Mit tanulhatunk a hozzáállásából?