226. nap

Ruth 3

¹ Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, majd én keresek neked otthont, ahol jó dolgod lesz. ²

Nézd csak: Bóáz, a rokonunk, akinek a szolgálóleányaival voltál, ma éjjel árpát tisztít a szérűn.

³ Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre! Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! ⁴

Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj.

⁵ Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. ⁶ Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. ⁷ Bóáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ruth ekkor odalopódzott, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. ⁸ Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre, hogy egy asszony fekszik a lábánál. ⁹ Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! ¹⁰ Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. ¹¹ Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. ¹² Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van egy nálam közelebbi rokonod is. ¹³

Maradj itt éjszakára, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget, akkor, az élő ÚRra mondom, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig!

¹⁴ Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony idejött a szérűre! ¹⁵ Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. ¹⁶ Amikor Ruth hazaért az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett, ¹⁷ majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! ¹⁸ Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak.

Ruth 4

¹ Bóáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Bóáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, testvérem! Az odament, és leült. ² Azután maga mellé vett Bóáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. ³ Ekkor azt mondta Bóáz a legközelebbi rokonnak: Naomi, visszatérve Móáb mezejéről, el akarja adni azt a szántóföldet, ami a rokonunk, Elímelek birtokrésze volt. ⁴ Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. ⁵ De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, az elhunyt feleségét is el kell venned, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. ⁶ Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni! ⁷

Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben.

⁸ Akkor tehát a legközelebbi rokon azt mondta Bóáznak: Vedd meg te magadnak! Majd lehúzta a saruját. ⁹ Ekkor azt mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt, ami Elímeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. ¹⁰ Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve testvérei közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. ¹¹ A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! ¹² Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad neked ettől a fiatalasszonytól! ¹³ Így vette el Bóáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen, és fiút szült. ¹⁴ Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! ¹⁵ Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. ¹⁶ Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája, ¹⁷ úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának, Isainak az apja. ¹⁸ Ez Pérec nemzetsége: Pérec nemzette Hecrónt, ¹⁹ Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot, ²⁰ Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, ²¹ Szalmón nemzette Bóázt, Bóáz nemzette Óbédot, ²² Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.

Zsoltárok 46

¹ A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. ² Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. ³ Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ⁴ ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) ⁵ Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. ⁶ Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. ⁷ Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. ⁸ A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) ⁹ Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. ¹⁰ Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. ¹¹ Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. ¹² A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Megfigyelés: A 4,18-22 családfáját illeszd be a már megrajzolt családfáid közül a megfelelőbe! Milyen volt Boáz karaktere a tegnapi és a mai szakasz alapján? Hol volt a fordulópont Naomi életében a keserűség (1,20) és az öröm (4. fejezet vége) között?
Személyes: A te életedben voltak-e ilyen fordulópontok?
Személyes: Naomi elvesztette férjét és fiait, ennek lett a következménye, hogy megszületett Dávid király és Jézus Krisztus őse (Mt. 1,5). Mit mond ez neked arról, hogy hogyan munkálkodik Isten? Mit tanulhatunk ebből az élethez való hozzáállásról? Ruth története alapján hogyan vígasztalnál valakit, aki nagy nehézségekkel küzd?