266. nap

Máté 22

¹⁵ Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. ¹⁶ Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. ¹⁷ Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? ¹⁸ Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? ¹⁹ Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. ²⁰ Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? ²¹ Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! ²² Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek. ²³ Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: ²⁴ Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” ²⁵ Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. ²⁶ Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. ²⁷ Végül meghalt az asszony is. ²⁸ A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? ²⁹ Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰ Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹ A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: ³² „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. ³³ Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. ³⁴ Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. ³⁵ Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: ³⁶ Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷ Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸ Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹ A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. ⁴¹ Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: ⁴² Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. ⁴³ Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴ „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” ⁴⁵ Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia? ⁴⁶ De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

Zsoltárok 110

¹ Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! ² Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! ³ Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. ⁴ Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. ⁵ Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. ⁶ Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. ⁷ A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.

Megfigyelés: Milyen kapcsolat van a Messiás és Dávid között? (l. 1,0. zsoltár is!)
Személyes: Te mi kérdeztél volna még Jézustól? Miért? (46. vers)